„Élvezd az életet… mulandó életed minden napján, amelyet Isten adott neked” (Prédikátor 9:9)
Salamon azt írja: „Azért edd csak örömmel kenyeredet, és idd jókedvvel borodat, mert mindig az volt Isten jóakarata, hogy ezt tedd! Ruhád legyen mindig fehér, és fejedről ne hiányozzék az olaj! Élvezd az életet feleségeddel együtt, akit szeretsz, mulandó életed minden napján, amelyet Isten adott neked a nap alatt, mulandó életed minden napján, mert ez jutott neked az életben, és munkád révén, amelyet fáradsággal végzel a nap alatt. Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van, mert nem lesz cselekvés, gondolkozás, ismeret és bölcsesség a holtak hazájában, ahová menned kell!” (Prédikátor 9:7–10). Nos, mire vársz? Hogy megszerezd a diplomádat? Hogy megházasodj? Hogy gyermekeid legyenek? Hogy nyugdíjba menj? Az élet utazás, nem végállomás! Az életed most történik, a családod itt és most van veled, a házasságod itt és most van, a hivatásodat itt és most tudod megélni. Az utazás minden nap történik, és minden nap értelmét megtalálod, ha keresed a magasabb célt. Minden napban találhatsz apró örömöket, ha a hit szemével keresed. Salamon felismerte, hogy végeredményben mindannyiunkra ugyanaz a végállomás vár: a sír. Az egyetlen különbség, hogy mennyire élvezzük az utazást. Ahelyett, hogy gyötrődnél olyan dolgok miatt, amiket úgysem tudsz befolyásolni, összpontosíts arra, amit tudsz irányítani, és hagyd a többit Istenre. Phil Cooke írja: „Hinnem kell, hogy Isten kezében tartja a dolgokat, de ha mindig válaszokat követelek, azzal az ő szerepét akarom átvenni. Elhatároztam, hogy hátralépek, és hagyom, hogy Isten legyen Isten, én pedig én legyek.” Ez a gondolkodásmód neked is hasznodra válna!
