Sohasem késő a változáshoz!
„…okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával…” (Róma 12:1–2)
Chuck Swindoll szerint: „Onnan tudod, hogy túljutottál életed delén, ha a) a légiutas-kísérő kávét, teát vagy magnéziumos vitaminitalt kínál; b) amikor beleharapsz egy hússzeletbe, fogaid benne is maradnak; c) több haj marad a mosdókagylóban, mint a fejeden; d) mindened, amid valaha volt, most is megvan, csak tíz centivel alacsonyabb vagy.” Hadd tegyük még hozzá: amikor már nem akarsz változni. Mert akkor valóban megöregedtél.
Alfred Nobel svéd kémikus annak köszönhette meggazdagodását, hogy feltalálta a dinamitot és más, fegyverekhez használatos robbanószereket. Amikor a bátyja meghalt, egy újság tévedésből Alfredről jelentetett meg nekrológot. Ebben úgy jellemezték, mint aki abból szerezte vagyonát, hogy lehetővé tette, hogy az emberek addig példa nélküli mennyiségben ölhessék meg egymást. A tudóst ez mélységesen megrázta, ezért úgy határozott, hogy vagyonát olyan eredmények díjazására szánja, amelyek jó szolgálatot tettek az emberiségnek, azóta ez a Nobel-díj. Nobelnek megadatott az a ritka lehetőség, hogy újraértékelhette az életét annak vége felé, és még volt elég ideje arra, hogy tegyen valamit.
Jerry Lewis humorista azzal viccelődött, hogy a legjobb nászajándéka egy, a teljes esküvői szertartását tartalmazó film volt. Azt mondta, amikor a dolgok valóban rosszra fordultak otthon, bement egy szobába, bezárta az ajtót, lejátszotta a filmet visszafelé, és szabad emberként jött ki. Kétlem, hogy ezt megtehetnéd, vagy hogy olvashatnád az újságban a saját nekrológodat. Ellenben azt megteheted, hogy a változást választod, és ha a változás sikeres, akkor visszanézve növekedésnek fogod nevezni.
