Én soha nem hagy[ta]lak el
Isten mint apa
Mindannyiunkban él egy kép arról, milyen is egy édesapa, ami elsősorban a földi édesapánkkal való kapcsolatunkon alapszik. Bár Isten szerető, vonzó, becsületes és megbízható, mégis úgy tűnik, mintha valami – vagy valaki – egy akadályt építene, ami megnehezíti azt, hogy Isten jellemének ezt a csodálatos oldalát felfoghassuk.
Mai Forrás Magazin
Nézzünk szembe a tényekkel! A mai világunkban az apaság intézménye válságban van. Az ellenség mindent megtesz azért, hogy lerombolja az apaságot. Romba akarja dönteni a családokat, és tönkretenni az apák és gyermekeik közötti kapcsolatot. Ha össze tudja zúzni a jó földi apákról alkotott képet, akár ugyanígy szétrobbanthatja a tökéletes mennyei Édesapa képét is.
Van azonban hat apatípus, ami a történeteinkben általában jelen van. Talán a te apád is közöttük van.
A távol lévő édesapa
Ez az édesapa több ok miatt lehet távol: haláleset, válás, távolság vagy érdektelenség.
Ha apa még él, de nem részese a történetednek, akkor felmerül benned a kérdés: Miért tűnt el mellőlem? Nem is vagyok fontos számára? Talán szégyell engem? Mit rontottam el?
Tehát amikor meghallod azt, hogy „Isten azt akarja, hogy édesapaként ismerd meg Őt”, akkor arra gondolsz: Álljon meg a menet, akkor ez most azt jelenti, hogy egyáltalán nem érdeklem Őt? Honnan tudjam, hogy Ő mellettem marad? Biztos vagyok benne, hogy Ő is lelép majd.
Gyakran az az űr, ami a hiányzó apa miatt támad bennünk, arra késztet, hogy páncélba burkoljuk a szívünket; ez a látszólag áthatolhatatlan fegyverzet megvéd attól, hogy újra átéljük a veszteség, a fájdalom és árulás érzését. Nehéz elengedni egy olyan dolognak a hiányát, amire a legnagyobb szükségünk van.
A bántalmazó apa
Ha a te édesapád ilyen volt, akkor tudod, hogy milyen az, amikor a gyilkos szavak, az éles szavak, a becsmérlő és elerőtlenítő szavak golyózáporként zúdulnak rád. Talán érzelmi bántalmazást kellett elszenvedned. Megbélyegeztek, megaláztak, elbátortalanítottak, manipuláltak, lerombolták az önértékelésedet. Talán fizikailag is bántalmaztak. Talán szellemi szinten történt a bántalmazás. Apád ártalmas szellemi irányba vitt el téged.
Ha a történeted az apai bántalmazásról szól, akkor a bizalmi szinted valószínűleg alacsony, különösen a férfiakkal, illetve a hatalmi helyzetben levőkkel szemben. Vannak olyanok, akiknek a túlélés azt jeleni, hogy kreálnak maguknak egy másik ént, és erre a másik személyiségre helyezik át a bántalmazást. Nehezen mutatják ki az érzelmeiket, és nem osztják meg azokat másokkal. Beszéltem már olyanokkal, akiket bántalmazott az édesapjuk, és furcsa módon néhányuk azt mondja, hogy a bántalmazás idején nem az apjukat vádolták mindenért. Valójában azt gondolták, hogy ők maguk voltak a hibásak. Biztosan valami rosszat tettek vagy hibáztak, amiért ilyen bánásmódban volt részük. (A válasz: nem!)
A bántalmazás legyengíthet és megbéníthat, és súlyos csapást jelenthet az adott személy identitástudatára, önbizalmára és önértékelésére. Ha Isten ilyen, miért akarna bárki is a közelében lenni?
A passzív apa
Lehet, hogy ez az apa rendes fickó, de gyenge, és általában hallgatag. Egy ilyen apánál nincs kezdeményezés, nincs felelősség, nincs vezetés, nincs cselekvés. Talán csak ül a kanapén távirányítóval a kezében, vagy egy eltitkolt múltbeli trauma miatt lefagyott. Nem erőszakos, mindig jelen van, de az életed napi döntéseiben és próbáiban nem játszik semmiféle szerepet. Sosem mutatta meg neked, a fiának, hogyan kell férfinak lenni. Sosem mutatott példát neked, a lányának, milyen az, amikor valakit szeret és nagyra értékel egy férfi, aki megbecsül és szolgál téged, és kész harcolni érted.
Ha Isten is olyan, mint az apád, akkor talán nem is meghatározó szereplője az életednek. Az igazat megvallva egyáltalán nincs Rá szükséged.
A teljesítményorientált apa
Egy ilyen apával csupa gyötrelem az élet. Szívesen adja az áldását – szeretetét, elfogadását, bátorítását –, de csak bizonyos feltételek mellett. Az ilyen apa szeretetét ki kell érdemelni. Ha kitűnő tanuló vagy, talán azt mondja majd: „Ez szép munka volt!” Ha megfelelő módon viselkedsz, bizonyos pozíciót betöltesz, vagy megütsz egy bizonyos mércét, akkor kiérdemelheted apád elismerését. De ha bukdácsolsz vagy elesel, vagy ha elvéted a lépést útközben, számolj a következményekkel! Vannak olyanok, akiknél bizonyos mértékben ez működik is. Jobban teljesítenek. Megtesznek bármit, csakhogy aput boldoggá tegyék. Talán neheztelnek apu viselkedésére, de végül az egész életüket azzal töltik, hogy bizonyítsák neki, hogy mindvégig elég jók voltak.
Másokat teljesen megbénít és letör az, ha egy ilyen apával kell együtt élniük. Végül megadják magukat és feladják a bukástól való félelmükben vagy a bizonytalanság miatt, hogy ők sosem tudnak megfelelni.
Ez az apa csak akkor segít neked, ha te segítesz magadon. És ha Isten, az Édesapa is olyan, mint a földi apád, akkor állandóan azt érzed, hogy többet kell teljesítened.
Az antagonisztikus apa
Ahelyett, hogy áldást adna neked, ez az apa folyton versenyezni akar veled. Először arra emlékeztet, hogy te nem is vagy olyan nagyszerű, aztán megpróbálja bebizonyítani neked, miért jobb ő nálad. Ez az apa állandóan arra késztet, hogy védekezz. Olyan, mintha az edzőtársad lenne, de ez a játék egyáltalán nem móka és kacagás. Ő inkább az ellenfeled, a sors keze, az ellenséged. Felhívja mások figyelmét a hibáidra, és bármikor megpróbálsz valami új dologba fogni, elülteti benned a sikertelenség magvait. És mielőtt esélyed nyílna arra, hogy sikeres legyél a világban, először meg kell vívnod a csatádat, hogy elkerülhess a saját otthonodból.
Az Isten, aki elküldte az Ő Fiát, biztosan nem ilyen Édesapa.
A megerősítő apa
Vannak köztetek olyanok, akik tudják, hogy bár apjuk nem tökéletes, minden tőle telhetőt megtesz. Ez az édesapa kedves, erős és bátorító. Ő az a fickó, aki mindent megpróbál, hogy a gyerekei mellett lehessen. Ahogy egyre idősebb lettél, egy védőhálót vont köréd, ami akkora biztonságot adott, hogy olyan dolgokat érhettél el, amikről nem is álmodtál. Ő az az apa, akit akkor is felhívhattál, ha valamit elrontottál vagy valami nem sikerült. Az ő szeretete volt az, ami kiigazított, ha arra volt szükséged. De mindig tudtad, hogy igazából neki jobban fájt, mint neked, ha meg kellett büntetnie.
Ő a te hősöd, a te példaképed. És ő volt az, aki megmutatta neked, mennyire jó tudni, hogy Isten egy édesapa is. Olyan valaki, akiben megbízhatsz, akire számíthatsz, akit utánozhatsz.
Hogyan lépsz tovább, ha a bizalmad, amit egy olyan személybe vetettél, akinek a legmegbízhatóbb személynek kellene lennie az életedben (a földi apád) megrendült, megsérült vagy elveszett?
Jó hírem van számodra:
Isten nem a földi apa visszatükröződése. Ő a földi apa tökéletessége.
Isten nem egyszerűen a földi apa hatalmasabb változata. Ő testesíti meg mindazt, amilyennek édesapádat mindig is szeretted volna látni, sőt még ennél is továbbmegy.
Te vagy a szeme fénye.
Te az ő egyedi alkotása vagy, akit az Ő szándéka szerint teremtett.
Ő már akkor is szeretett téged, amikor az idő még nem létezett.
Ő már azelőtt keresett téged és kifizette a váltságdíjat érted, hogy te bármit is tettél volna, amivel ezt kiérdemled.
Soha nem mondott le rólad.
Fontos vagy Istennek.
Küldetésed van.
Istentől kapott ajándékaid vannak.
Hozzáférésed van a kegyelem trónusához.
Van helyed a mennyei asztalnál.
Van egy Istened, akit Édesapának nevezhetsz.
Mindemellett a mennyei Édesapád a Gyógyító. Be tudja gyógyítani valamennyi sebedet, amit a földi édesapád okozhatott neked. Felemel téged, és gondoskodik rólad. Helyrehoz mindent, ami elveszett, és minden dolgot újjá tesz. A karja erős, a szíve jó, és te megbízhatsz Benne.
Részlet Louie Giglio: Én soha nem hagy[ta]lak el c. könyvéből. Kiadja az Immanuel Kiadó.
