Halászni mentem

„Simon Péter így szólt hozzájuk: »Elmegyek halászni.«” (János 21:3)

Péter halász volt. Akkor is épp halászott, amikor először találkozott Jézussal, aki elhívta őt, hogy legyen a tanítványa. Tehát amikor eldöntötte, hogy ismét halászni kezd, lehetséges, hogy tudatos elhatározásból tette, hogy mindentől és mindenkitől elvonuljon, és visszamenjen oda, ahol először találkozott az Úrral.

Ez egy jó ötlet volt! Hogy miért? Mert ha elcsüggedtél, össze vagy zavarodva, vagy kimerített a stressz, akkor vagy visszamész Hozzá, aki megmentett, megtart és megelégít, vagy visszafordulsz ahhoz az életformához, ami azelőtt jellemzett, hogy megismerted Őt.

Isten azt mondja a Jelenések könyvében: „Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról… Tudom, hogy van benned állhatatosság, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg, de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg…” (Jelenések 2:2–5).

Amikor Isten iránti szereteted kezd kihűlni, ideje kitenned a „halászni mentem” táblát, és visszatérned oda, ahol először találkoztál Vele. Ideje újra keresned Őt, mint annak idején, mielőtt annyi minden történt, mielőtt az élet kimerített.

„De – mondod – én nem érek rá, mert lefoglal az Istennek végzett szolgálat.” Így lehet a legkönnyebben kiégni és összeomlani! Oswald Chambers azt mondja: „Óvakodj mindentől, ami a Krisztushoz való hűségeddel verseng! A Jézusnak való odaszántság legnagyobb vetélytársa az érte végzett szolgálat.”

Nos, ideje halászni menned?

Imádkozz így:

Uram, az élet rohanása közepette arra kérlek, hogy őszinte legyek a Veled való kapcsolatomban! Ha a szívem hidegebb irántad, mint egy évvel ezelőtt volt, akkor segíts, hogy legyen bátorságom szünetet tartani, hogy újra az első idők vágyakozásával keresselek Téged! Uram, soha nem szeretnék eltávolodni Tőled. Szeretlek, Uram, és mindig a közeledben akarok maradni. Ámen!