Nem a törvény a lényeg, hanem a kapcsolat
„…a törvény nevelőnk volt Krisztusig… De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve.” (Galata 3:24–25)
Nem elég 24 óra a dolgaid elvégzésére? Üdv a klubban! Az idő vált legdrágább kincsünkké, és az kapja meg, aki a legmagasabb árat kínálja érte! 1965-ben a szakemberek azt jósolták, hogy húsz éven belül 22 órás munkahetek lesznek, és 40 évesen nyugdíjba vonulhatunk, mert a munka nagy részét számítógépek fogják végezni. Íme eljött a 21. század, a számítógépek számítanak, a faxgépek faxolnak, a csipogók csipognak, a szabadidőnk mégis 37%-kal csökkent, a munkahét 47 órára növekedett, és van, akinek még ez is könnyű hétnek számít!
Mit nem vettek figyelembe a szakértők? Az étvágyunkat. Minél többünk van, annál többre vágyunk, és minél többre vágyunk, annál többet dolgozunk. Ennek az ördögi körnek első áldozata az Istennel töltött időnk.
Ahhoz, hogy ki tudjuk építeni, és fenn tudjuk tartani az Istennel való kapcsolatot, készítenünk kell egy „kis felső szobát” (2Királyok 4:10), ahol naponta találkozhatunk Vele. Könnyen kudarcot vallhatunk ebben, főleg, ha azt mondjuk magunknak, hogy „mindennap felkelek reggel hatkor imádkozni”, de a harmadik napon már kimerülten abbahagyjuk. Pedig keresztyénségünkben nem a törvény, hanem a kapcsolat a lényeg! A napi áhítatra jutalomként kell tekintened, különben hanyagolni fogod. Válassz ki tehát egy olyan időpontot, ami neked működik!
Kezdj minden napot imádsággal! Tűzdeld meg dicsőítéssel: „Naponta hétszer dicsérlek téged…” (Zsoltárok 119:164)! Ha tarthatsz kávészünetet, akkor biztosan lehet „dicséret-szüneted” is! Csak akarnod kell, igaz?
Imádkozz így:
Atyám, segíts, hogy mindennapjaim káoszába újból visszahozzam a Terád szánt időt! Kérlek, csendesítse le túlhajszolt életem viharát a Te békességed parancsszava! Hadd mondhassam el ezután mindennap, milyen csodálatos az a különleges idő, amit Megváltó Királyommal tölthetek!
