Mindig keress lehetőséget mások szolgálatára!
„Jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek…”
(Efezus 6:7)
Egy riporter egyszer megkérdezte a híres amerikai énekestől, Marian Andersontól, hogy mi volt a legnagyszerűbb pillanat az életében. Beszélhetett volna a Fehér Házban a Roosevelt családnak adott magánkoncertekről, vagy dicsekedhetett volna azzal, amikor az Egyesült Királyság királya és királynője előtt énekelt. Ehelyett azonban a következő válasszal döbbentette meg az újságírót: „Életem legnagyszerűbb pillanata az a nap volt, amikor hazamenve azt mondhattam édesanyámnak, hogy többé már nem kell másokra mosnia.”
Mindannyian velünk születetten önzők vagyunk, először a saját érdekeinkre gondolunk. Ezért kell átalakulnunk értelmünk megújulásával (ld. Róma 12:2). A pszichológusok megkülönböztetik a természetes és a tanult viselkedést. Ha negatív természetű vagy, meg kell tanulnod pozitívnak lenni. Ha félénk természetű vagy, meg kell tanulnod bátornak lenni. Ha önző természetű vagy, meg kell tanulnod nagylelkűnek lenni. Isten azt akarja, hogy úgy élj, hogy keresd a lehetőségeket, amikor mások számára áldássá lehetsz: „Ezért tehát, amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben” (Galata 6:10).
Nem csupán emberek felé szolgálhatsz, hanem emberek által az Úrnak is. „Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből, jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek, mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól, akár szolga, akár szabad.” (Efezus 6:6–8) Ez azt jelenti, hogy amit te teszel másokért, azt az Úr is meg fogja tenni érted.
Imádkozz így:
Uram! Kérlek, láttasd meg velem, hogy mikor és hol adódik alkalmam másokat szolgálni! Segíts addig gyakorolnom ezt, amíg természetes reakciómmá nem válik, és hadd tegyem helyes indítékból: azért, hogy mások áldására, neked pedig a tetszésedre legyek!
