Bűnrendezés

„Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz.” (Zsoltárok 51:6)

Újra meg kell értenünk, mit jelent a bűn. John Ortberg írja: „Minden bűn tagadással jár. Bizonyos erkölcsi rövidlátást hordoz magában.” Csak akkor látjuk világosan a bűnt, ha annak a szemén keresztül nézzük, aki ellen vétettünk. A zsoltáros így imádkozott: „Egyedül ellened vétkeztem.”

Egy keresztyén egyetemi tanár így fogalmazott: „Kedves vagyok a hallgatóimmal; tiszteletteljes kollégáimmal szemben; szeretem a családomat; nem lopok, nem követek el házasságtörést, nem fogyasztok kábítószert és nem káromkodom; sőt rendszeresen használok fogselymet. De ha őszintén magamba nézek, azt látom, hogy keserűséget hordozok, féltékenyen őrzöm az időmet, és neheztelek azokra, akik alkalmatlankodnak nálam. Hiú vagyok, és folyton az foglalkoztat, milyennek látnak mások. Küzdelmeim vannak a szexualitással, és hagytam elkalandozni a szememet és a szívemet. Úgy teszek, mintha meghallgatnám a másik embert, de nem figyelek rá. Jobban foglalkoztat, hogy nagyszerű legyek, mint az, hogy jó. Lelkibb embernek tettetem magam, mint amilyen vagyok. Minden szempontból zűrös ember vagyok – egyetlen reményem Isten irgalma.”

Amikor Ézsaiás látta az Urat a magasra emelt trónon ülni, így kiáltott fel: „Jaj nekem! Elvesztem…” (Ézsaiás 6:5). Aztán egy angyal izzó parazsat vett el az oltárról, és megérintette a próféta ajkát, ezt mondva: „Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva” (Ézsaiás 6:7).
Bűnösségünk felismerése lehet olyan szelíd, mint egy oldalba bökés, vagy letarolhat minket egy hurrikán erejével. A lényeg, hogy hogyan reagálunk rá. Nem számít, hogy milyen sokszor vagy milyen nagyon buktál el, Isten ma neked is kínálja kegyelmét, esélyt ad az újrakezdésre, ha hajlandó vagy elfogadni.