Hol tartasz és mi a státuszod?
„Írok nektek, gyermekek…” (1János 2:12)
János azt mondja: „Írok nektek, gyermekek, mert megbocsáttattak bűneitek az ő [Krisztus] nevéért” (1János 2:12). Amikor újjászületünk, egyedül annyit tudunk, hogy a bűneinkre bocsánatot nyertünk, és megbékéltünk Istennel, ám még sokat kell tanulnunk. Azt a görög szót, amit itt gyermekként fordítanak, 1-2 éves kisgyermekekre használták. A járni tanuló kisgyermek folyton botladozik és elesik. Amíg meg nem tanul járni, szüksége van valakire, aki felveszi, és megnyugtatja arra vonatkozóan, hogy az elesés nem jelenti azt, hogy soha nem lesz képes a járásra, vagy hogy nem tartozik a családhoz.
A lelki gyermekkorban elengedhetetlen megértened két dolgot: a különbséget a növekedési szakaszod és az Isten előtti helyzeted között. Ne keverd össze őket! Ha bizalmadat Krisztus elvégzett munkájába vetetted, akkor Isten teljesen elfogadott, megváltott gyermeke vagy, a helyzeted biztos nála. Ha ezt elfelejted, akkor minden alkalommal, amikor elesel, az ördög kétséget ébreszt majd benned az üdvösségedre vonatkozóan. Ha vétkezel, az nem azt jelenti, hogy az Isten előtti helyzeted megváltozik; azt jelenti, hogy a lelki növekedés szintje munkát igényel. A bocsánat, melyet az újjászületéskor nyersz, bírói cselekedet, Isten igaznak nyilvánít és családjába fogad. Az a bocsánat viszont, melyet nap mint nap kapsz, kapcsolati cselekedet. Például, ha rossz számokat ütsz be a számológépbe, mit teszel? Megnyomod a „törlés” gombot, amely lehetővé teszi az újrakezdést. Jézus vére eltörli a vétket és megnyitja az utat az újrakezdéshez.
A megtérés lehetővé teszi, hogy felülírjuk a bűnt Isten bocsánata által, hogy kegyelme továbbra is áradhasson. Ahol pedig a kegyelem árad, ott növekedés indul.
