Amikor Tomi tízéves volt, nagyon szegények voltak, sosem volt étel nála. A szünetekben mindig úgy tett, mintha nem lenne éhes, de belül nehéz volt. Néha még fájt is. Egy nap az egyik kislány odalépett hozzá, és csendben átnyújtotta az ebédje felét. A fiú először érezte azt, hogy valaki törődik vele. Ettől kezdve mindennap kapott valamit: egy zsömlét, egy almát, néha egy darab süteményt. Aztán a lány családja egy másik városba költözött, és a fiú nem látta őt többé.
Tizennyolc év telt el. Egy nap a férfi kislánya hazament az iskolából, és azt kérdezte: „Apa, reggel csinálsz nekem két szendvicset? Azért kell, hogy holnap is meg tudjam osztani. Van egy fiú az osztályban, semmit sem evett ma, ezért odaadtam neki a szendvicsem felét.” A férfinak eszébe jutottak azok az esték, amikor üres gyomorral aludt el, azt gondolva, hogy a világ igazságtalan. És rájött: az a kislány a maga egyszerű gesztusával megváltoztatta az életét. Megtanította hinni, hogy még a legnehezebb időkben is lesz valaki, aki kinyújtja a kezét. És a jósága sem múlt el – megmaradt a férfiban, majd tovább élt a kislányában.
Folyton rohanunk, türelmetlenek, stresszesek vagyunk, a kedvesség olykor már szinte kiváltságnak tűnhet, pedig általában alapvető kellene, hogy legyen. November 13-a a kedvesség világnapja – ez egy apró, ám annál fontosabb lehetőség arra, hogy kedves gesztusokkal, figyelmességgel, jósággal tedd szebbé mások napját.
És most?
Tegyél ma egy kedves gesztust és figyeld meg a hatását! Például:
- Dicsérd meg valaki ruháját!
- Értékeld neten a kedvenc éttermedet!
- Köszönd meg a gondoskodást, amit szüleidtől vagy környezetedtől tapasztalsz.
- Írj egy rövid üzenetet a legjobb barátodnak, hogy hálás vagy érte!
