Ha úgy érzed, nem vagy elég tehetséges ahhoz, hogy Isten használjon, olvasd el az ötezer ember megvendégeléséről szóló történetet. Valójában csak a férfiak voltak ötezren. Ha a nőket és a gyerekeket is hozzávesszük ehhez, akár több mint húszezren is lehettek.
A fiúnak pedig soványabb ebéd jutott, mint gondolnád: egy „kenyér” akkorka volt, mint egy minipalacsinta, az itt használt „hal” szó pedig szardínia nagyságú vízi élőlényre utal. Mégis nagy lakoma kerekedett ebből a szegényes ebédből, mivel a fiú megtette, amit Jézus kért tőle: készségesen átadta neki, amije volt. Nem mondott ilyesmit: „Uram, az egyik hal a tied lehet, de a másikat megtartom. Három cipót odaadok, de a másik kettő maradjon az enyém.” Mindent odaadott Jézusnak, amit kért tőle. Figyeld meg, milyen eredményekkel járt áldozatos cselekedete:
- A fiú ebédjével egyetlen kosár sem telt volna meg, ám a maradékkal megtelt tizenkettő. Ez az aratás bibliai törvényét szemlélteti. Amikor adsz Istennek, mindig többet kapsz vissza, mint amennyit adtál (ld. Lukács 6:38). Ha pedig nem adod oda, amit kér tőled, megfosztod magad az áldásaitól. „Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut.” (Példabeszédek 11:24)
- Azzal, hogy betöltötte mások szükségeit, a saját szükségei is be lettek töltve. „Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak.” (János 6:11) Bizony, ez az igazság: ha odaadod Istennek, amid van, ámulva figyelheted majd, hogy mihez kezd vele.
