A kisebb sérelmeket könnyű megbocsátani, ám ha nagyon megbánt bennünket valaki, és úgy tűnik, hogy büntetlenül megússza, akkor a megbocsátás igazi kihívás. Amíg nem bocsátasz meg és engedsz el egy sérelmet, addig folyamatosan nyomasztani fog a terhe.
A megbocsátással kapcsolatos legnagyobb tévedések egyike az, hogy ha nem változnak meg azonnal az érzéseid a másik iránt, akkor bizonyára nem is bocsátottál meg neki igazán. Nem. A megbocsátás döntés; akaratlagos cselekedet. A megbántottság és a neheztelés érzésével továbbra is küzdhetsz: ez nem teszi érvénytelenné a megbocsátás melletti döntésedet. Azt jelenti csupán, hogy időbe telik a gyógyulás, de tudd, hogy már a döntés pillanatában elkezdődött!
A Bibliában ez áll: „Minden keserűség… legyen távol tőletek… Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban” (Efezus 4:31–32). Ha megtetted a magad részét, ami a megbocsátás, bízz Istenben, hogy ő is megteszi a magáét, ami az érzelmeid meggyógyítása, valamint a békességed és örömöd helyreállítása. Megvan hozzá az erőd, hogy a megbocsátás mellett dönts, de csak Istennek van hatalma arra, hogy megváltoztassa az érzéseidet a sérelem okozója iránt.
Bízd hát Istenre a szíved átformálását! Előbb-utóbb az érzéseid is igazodni fognak majd a döntésedhez. Addig pedig: „Csendesedjél le az Úr előtt, és türelmesen várjad őt! Ne bosszankodjál azon, hogy azoknak szerencsés az útjuk, akik álnok tanácsokat követnek. Szűnj meg haragudni, hagyj fel a heveskedéssel. Ne bosszankodjál, az csak rosszra vinne!” (Zsoltárok 37:7–8 ÚRK).
