1949. október 6-án tizenkét tábornokot és egy ezredest végeztek ki Aradon. Vajon mit tesz ilyenkor az ember? Dühösen szitkozódik? Némán összeszorítja a fogait?
Az aradi vértanúk utolsó szavait feljegyezte a történelem. Figyeld csak meg, mekkora mélység van néhányukéban:
- „Szép deputáció* megy Istenhez a magyarok ügyében reprezentálni**!” (Poeltenberg Ernő)
- „Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.” (Török Ignác)
- „Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.” (Vécsey Károly)
- „Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.” (Nagysándor József)
- „Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.” (Knézich Károly)
- „Krisztus keresztje és a bitófa oly’ rokon! És az isteni áldozat mellett oly’ törpe az én áldozatom!” (Láhner György)
- „Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.” (Kiss Ernő)
„Az újkor ifjúsága” – gondoltad volna, hogy rád is vonatkozik egy hős imádsága?
Amikor Jézus utolsó szavaként elhangzott az, hogy „Elvégeztetett”, abban még inkább benne voltál te, a harcaid, az egész életed. Nyitva áll az út, szabadon mehetsz az Atyához, amikor csak szeretnél.
Élvezd ki a szabadságot, élj a joggal, amit Krisztusnak köszönhetsz!
És most?
Eszedbe szokott jutni, hogy te azért lehetsz egy szabad ország polgára, mert mások a vérük árán lehetővé tették ezt? Szoktál arra gondolni, hogy ez egy drága örökség, amit érdemes megbecsülni, gondozni, tovább gazdagítani? Valószínűleg nem túl gyakran. Ám ma megteheted, hogy egyetlen pillanatra megállsz, és csak annyit mondasz: „Atyám, köszönöm a bátrak áldozatát!”
*deputáció: küldöttség, képviselet
**reprezentálni: bemutatni, képviselni, megjelenni
