A betegség, a stressz, a családi problémák, a munkahelyi követelmények stb. megfosztanak minket az alvástól. Ha pedig folyamatosan alacsony töltöttséggel működünk, az megmutatkozik a viselkedésünkön, a kapcsolatainkon és a teljesítményünkön. A Biblia azt mondja: 1) „Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.” 2) „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!” (Zsoltárok 4:9). 3) „Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol” (Példabeszédek 3:24). Az alvás a bizalom cselekedete: amikor aludni mész, a világ Isten kezében van, nem a tiédben. És elég jól működik akkor is, ha nem vagy ébren, hogy irányítsd a dolgokat. Amikor holnap reggel felébredsz, akkor Isten – éppúgy, ahogy Izráelnek friss mannát adott – megadja neked a kegyelmet, amire szükséged van. Jeremiás azt mondta: „Fölébredtem és fölnéztem; milyen jólesett az alvás!” (Jeremiás 31:26). Próbáltál már valaha imádkozni, amikor alváshiányban szenvedtél? Nehéz dolog. Mielőtt Illés képes lett volna hosszú időt imában tölteni, az Úr angyala nem egyszer, de kétszer is hagyta szundítani. Az apostolok viszont a Gecsemáné kertben nem tudtak imádkozni, mert folyton elaludtak. Tudod mit? Nehéz úgy gondolkodni, úgy érezni és úgy cselekedni, mint Jézus, ha nem alszol eleget. Ezért van az, hogy „akit az Úr szeret, annak elegendő alvást ad” (Zsoltárok 127:2 NKJV). Lehet, hogy a leglelkibb dolog, amit csak tehetsz az, hogy korábban lefekszel, és felfrissülve ébredsz, hogy kész légy teljesíteni mindazt, amit Isten eltervezett neked arra a napra.