Jézus mindig elsőként jelentkezett, ha szolgálni kellett mások felé. Egy alkalommal „felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt kötött magára, azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni a magára kötött kendővel. Simon Péterhez lépett, aki így szólt hozzá: Uram, te mosod meg az én lábamat?” (4–6. v.) Képzeld csak el a megtestesült Istent, amint kötényt köt és letérdel, hogy arra méltatlanok lábát mossa!
A Biblia azt mondja róla, hogy „letette felsőruháját”. Ha szolgálni akarsz mások felé, le kell tudnod tenni a presztízsedet, a kényelmedet és a saját terveidet. Jézus a felsőruháját tette le, amivel azt mutatta meg, hogy Isten nem ér rá a külsőségekre vagy a divatra. A valódi szolgálatban nincs helye az imázsépítésnek; aki igazán szolgál, a legkevésbé sem akarhat kitűnni.
Péter azonban még nem értette ezt. Zavarba jött attól, hogy Jézus ennyire lealacsonyodik mások szeme láttára, ezért Jézusnak tisztába kellett tennie számára a dolgokat: „Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem [...]. Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. [...] Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha meg is teszitek” (13–15, 17. v.).
A te életedben is vannak dolgok, amelyeket félre kell tenned ahhoz, hogy szolgálhass másokat, és elvégezhesd Isten akaratát. Ha áldott akarsz lenni, ne állj be azok közé, akik a saját hangjukban gyönyörködnek, és világgá kürtölik a sikereiket! Tegyél le mindent, aminek a dicsfényében tündökölsz, és kösd helyette magad köré a szolgálat kendőjét! Ne várj arra, hogy hátha majd valaki más megteszi helyetted, hanem jelentkezz elsőként!
