Amikor a déliek elnöke, Jefferson Davis azt kérte Robert E. Lee tábornoktól, hogy mondja el véleményét egy bizonyos tisztről, ő elragadtatással nyilatkozott az illetőről. Egy jelenlévő tiszt csodálkozott Lee szavain, és azt mondta: „Tábornok úr, tudja ön, hogy az, akiről ilyen elismerően beszél az elnöknek, az ön legádázabb ellensége, és sohasem hagy ki egyetlen lehetőséget sem, amikor önt bírálhatja?” Lee így válaszolt: „Igen, tudom, de az elnök az én véleményemet kérdezte róla, nem az ő véleményét rólam.” Igazi jellem, együttérzés és bátorság kell ahhoz, hogy jót mondjunk egy bírálónkról. De ha mégis megteszed, három dolog történik:
1) Saját értéked megnő. Mert azzal, hogy dicsérően nyilatkozol a másikról, megmutatod, hogy képes vagy felülemelkedni a bírálaton.
2) Elveszed az ellenfél kritikájának élét. Amikor az emberek hallják, hogy méltatod azt, aki bírált és megvetően nyilatkozott rólad, tisztelni fognak, és egészen másként néznek majd rád.
3) Az emberek igazságosnak és nagylelkűnek fognak tartani. Nem kerül nagy erőfeszítésbe, hogy egy kritikus megjegyzésre hasonló hangnemben válaszoljunk, de krisztusi jellem kell ahhoz, hogy a másik orcánkat is odatartsuk, és áldást mondjunk az illetőre. Jézus azt mondta: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket! Aki arcul üt téged, tartsd oda annak arcod másik felét is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg! Adj mindenkinek, aki kér tőled, és aki elveszi a tiedet, attól ne követeld vissza! És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük!” (Lukács 6:27–31). Azt mondod, ez túl magas mérce? Jézus ezt tűzte ki, ezt gyakorolta egész életében, és ennek megélésére hív ma téged is.
