Ha visszatekintesz eddigi életedre, a legnagyobb örömet az fogja nyújtani, hogy tudod: Isten akaratát teljesítetted. De ahhoz, hogy ez megtörténjen, ahhoz igazán akarnod kell Isten akaratát cselekedni. Jézus azt mondta: „Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok” (János 7:17). Figyeld meg: „kész cselekedni az ő akaratát”. Jobban kell vágynod arra, hogy Isten akaratát cselekedd, mint bármi másra az életben, jobban, mint amennyire szeretnél lediplomázni, megházasodni, vagy kifizetni a házad utolsó törlesztőrészletét. Chuck Swindoll írja: „Voltak idők, amikor azt mondtam, hogy szeretném tenni Isten akaratát, de valójában nem akartam. Nehéz ezt megvallani, de amikor úgy tekintettem vissza, hogy semmi nem akadályozta látásomat, felismertem, hogy időnként ellenálltam Isten akaratának. És megtanultam, hogy az önző ellenállást komoly következmények követik.” Pál azt írja: „… engedelmeskedjetek… tiszta szívvel… Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből, jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek, mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól…” (Efezus 6:5–8). Figyeld meg: „cselekedjétek Isten akaratát: lélekből” – vagyis lényünk legmélyéből. Jobban, mint amennyire emberek kedvében akarunk járni, jobban, mint amennyire fizikai kényelemre vagy státuszra vágyunk, jobban, mint amennyire biztonságérzetet szeretnénk – a legfőbb vágyunk az legyen, hogy Istennek tetszően éljünk. A zsoltáros így imádkozott: „Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van” (Zsoltárok 40:9). Neked is így kellene imádkoznod: „Istenem, mindenben, amit ma teszek, arra vágyom, hogy tetszésedre legyek, és akaratodat teljesítsem.”
