„Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben!” (János 15:9)
Amikor valaki azt mondja neked: „érezd otthon magad nálam”, az azt jelenti, hogy szívesen lát és elfogad. Ezt fejezte ki Jézus is, amikor azt mondta: „Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben!” Soha senki nem szeretett annyira és nem fog annyira szeretni, mint ahogy Isten szeret. Ezt azért annyira nehéz felfognunk, mert semmihez sem tudjuk hasonlítani az ő szeretetét. Semmit sem tehetünk azért, hogy Isten jobban szeressen, mint ahogy szeret, és semmi nem veheti rá arra sem, hogy kevésbé szeressen. Ironikus, hogy egész életünket azzal töltjük, hogy kiérdemeljük szeretetét, pedig az csak hit által lehet a miénk. János azt mondja: „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt.” (1János 3:1). Lehet, hogy olyan szüleid voltak, akik nem szerettek, vagy nem tudták kimutatni szeretetüket. Isten nem ilyen. A Szentírásban végig azt mondja: „Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek!” C. S. Lewis írta: „Isten azért teremtett minket, hogy szeretetének tárgyai legyünk! Cselekedeteink néha nem éppen szeretetreméltók, Isten mégsem szűnik meg szeretni minket. Mivel pedig Isten szeret minket, ezért értékesek vagyunk. Ezt az értéket senki sem veheti el. Istennek a Golgotán kinyilatkoztatott szeretete hozzánk, gyarló teremtményekhez köti magát, és számunkra felfoghatatlan okból felbecsülhetetlenül értékesnek tart. Ez a szeretet megmagyarázhatatlan. Ilyen szeretettel szeret minket Isten.”
