A zsoltáros azt írta: „Látom, hogy vége lesz mindennek, ami megvan, de a te parancsolatod végtelen.” Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy minden alkalommal, amikor a Szentírást olvassuk, valami újat látunk meg benne. Olyan ez, mint amikor fény vetül egy gyémántra. Miközben lassan forgatjuk, mindig újabb oldalát látjuk meg szépségének. Ebben különbözik a Biblia minden más könyvtől. Megismerhetjük Istent személyes tapasztalatból vagy mások gondolatait és élményeit hallgatva, de mindennél jobban akkor ismerjük meg őt, ha olvassuk Igéjét. Megtörténik, hogy ugyanazt az igerészt tanulmányozod újra meg újra, mélyére ásol, majd három-négy hónapra ott hagyod, és amikor visszatérsz hozzá, ismét sok újat fedezel fel benne. A kulcs, hogy ne hagyd abba! Annyit kérdezhetsz, amennyit csak akarsz, nincs határ; semmi sem korlátozza, hogy mennyi üzenetet kaphatsz belőle, és határtalanul sok alkalmazási módot találhatsz. Csak ne add fel! A legjobb hozzáállás a bibliatanulmányozáshoz az, amit Jákób mondott, amikor az Úr angyalával birkózott: „nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz” (1Mózes 32:27). Kitartásának eredménye az lett, hogy Istentől új nevet kapott, új természetet, új életet, új jövőt. A bibliatanulmányozásban nincsenek rövidebb utak. Erőfeszítés kell hozzá. De ha szorgalmas és türelmes vagy, nagy jutalmat fogsz aratni. Ha egyszer megízleled az örömöt és elégedettséget, ami abból adódik, amikor felfedezel valamilyen nagyszerű lelki igazságot, és alkalmazod azt az életedre, akkor teljesen megváltozik a bibliatanulmányozáshoz való viszonyulásod.
