Isten Igéjének igazságait nemzedékek adták át egymásnak prédikációk, tanítások és könyvek segítségével. De továbbadták azokat az istentiszteleti énekekkel is. Amikor ezeket énekeljük, Isten Igéjének igazságát hirdetjük és egyben magunkba is fogadjuk. Lelkileg növekszünk a hallott Ige, a tanulmányozott Ige, a kimondott Ige, és igen, az énekelt Ige által is. Pál ezt írja: „teljetek meg Lélekkel, mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket, énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak” (Efezus 5:18–19). Jézus nem csupán prédikálta az Igét, hanem énekelte is: „miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére” (Máté 26:30).
Miért helyez a Biblia ilyen nagy hangsúlyt Isten Igéjének kimondására? Mert ha hangosan olvassuk Isten Igéjét, akkor kétféle módon fogadjuk magunkba: a szemünkön és a fülünkön át. Ugyanez történik akkor is, ha énekeljük az Igét. Az Ige olvasóinak nem kellene lenézniük az Ige éneklőit, és az énekeseknek nem kellene alacsonyabb rendűnek érezniük magukat az Ige magyarázóival szemben. Az a fontos, hogy beleássuk magunkat Isten Igéjébe és befogadjuk magunkba. Van, akihez egy prédikáció által szól, másokhoz személyes bibliatanulmányozás által, megint másokhoz pedig olyan énekek által, melyek Isten Igéjének életet megváltoztató igazságait hirdetik. Ezért ha dicsőítő éneket énekelsz, Isten Igéjét fogadod magadba.
