„Ne aggódjatok… a ti mennyei Atyátok tudja, hogy szükségetek van minderre.” (Máté 6:31–32)
Ha Isten benned él, akkor nem kellene ennek nyilvánvalónak lennie? Hogy mondhatod, hogy bízol benne, ha közben megszállottan aggódsz az egészséged, a gyermekeid, az állásod vagy az anyagi helyzeted miatt? Az egy dolog, hogy valami foglalkoztat, de az aggodalom sértés Istennel szemben, aki soha nem hagy cserben. Pál azt írja: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” (Filippi 4:6–7) Vagy imádkozol, vagy aggódsz, ez a két lehetőséged van.
Miért mondta Jézus, hogy ne aggódjunk a holnapért (ld. Máté 6:34)? Mert amin gondolkodunk, azt megpróbáljuk irányítani. Amikor pedig ez megtörténik, oda a békességünk! Az aggodalom olyan, mint a lavina: kis hógolyóként indul, de továbbgörgetve végül akkorává lehet, hogy maga alá temet. Egy álló vonat elindulását meg lehet akadályozni két nagy gerendával, de ha a vonat teljes sebességgel halad, akkor fél méter vastag falat is áttör. Állítsd hát le az aggodalom vonatát, mielőtt elhagyná az állomást!
Isten azt mondja: „elég neked az én kegyelmem” (2Korinthus 12:9). Isten csak azt adja meg, amire ma szükségünk van, így holnap is benne kell bíznunk. A Biblia azt mondja, hogy Jézus a Jó Pásztor, aki „a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti… előttük jár” (János 10:3–4). Milyen csodálatos! Ő előttünk járt és elrendezett mindent. Ez a tudat segít szembenézni a holnappal bízva abban, hogy Isten gondoskodni fog rólunk.
