Egy kisfiútól egyszer megkérdezték, hogy imádkozik-e minden este. „Nem – felelte a gyerek. – Vannak napok, amikor nincs szükségem semmire.” Mosolygunk ezen, de a tanulság fájdalmasan nyilvánvaló. Ha a férjed vagy a feleséged csak akkor szólna hozzád, amikor bajban van vagy szüksége van valamire, szerinted meddig bírná a házasságotok? Egészséges egyensúlynak kell lennie a dicsőítés és a kérés között.
Az mondod: „Ha az Úr elég nagy ahhoz, hogy megteremtse és működtesse a világmindenséget, kétlem, hogy zavarná, ha egy olyan jelentéktelen kis valaki, mint én elfelejt köszönetet mondani.” Tévedsz! Amikor Jézus meggyógyított tíz leprást, de csak egy ment vissza köszönetet mondani, Jézus megkérdezte: „Hol van a többi kilenc?” (Lukács 17:17).
Ha Isten csupán az ő igazsága és a te bűnre való hajlamod szerint bánna veled, nagy bajban lennél! Ő azonban nem így tesz, hanem azt mondja: „Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen” (Jeremiás 31:3). Ezt felismerve írta a zsoltáros: „Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít. Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem.” (Zsoltárok 63:4–5). Máshol pedig ezt írja: „Leborulok szent templomodban, és magasztalom nevedet hűséges szeretetedért, mert mindennél magasztosabbá tetted nevedet és beszédedet. Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél.” (Zsoltárok 138:2–3).
Isten nem bánja, ha kérünk tőle, csak köszönjük is meg, amit kapunk! Ma tehát állj meg egy kis időre, és gondolj Isten hűséges szeretetére!
