„Fiaik is, akik még nem ismerik [ezt a törvényt], hallgassák és tanulják meg, hogy féljék Isteneteket, az Urat mindenkor” (5Mózes 31:13)
William Kilpatrick író Why Johnny Can’t Tell Right from Wrong [Miért nem tudja Johnny megkülönböztetni a jót a rossztól?] című könyvében leleplez néhány gyermeknevelési mítoszt, melyeknek a szülők bedőlnek:
Az amerikai irodalom és a filmek gyakran ábrázolják a „rosszfiúkat” vonzónak és elbűvölőnek. Tom Sawyer és Dennis, a komisz jó példák erre. Az amerikai hagyománynak ez a szála olyan erőteljesen fogva tartja a képzeletet, hogy az „engedelmesség” szinte csúnya szónak számít.
- A természetes jóság mítosza.
E szerint az elképzelés szerint mindenki jónak születik, és az erény majd kialakul, elég, ha engedjük a gyermekeket a maguk módján növekedni.
- A szakértői tudás mítosza.
Az elmúlt évtizedekben a szülők a gyermekneveléssel kapcsolatban a szakértők tanácsaira alapoztak. Sajnos a gyermeknevelési „szakértők” döntő többsége egyetért a természetes jóság mítoszával. Annyira hangsúlyozták a gyermekek egyedi, kreatív és spontán természetét, hogy a szülők úgy érezték, a gyermeknevelés egyenlő a gyermekekhez való alkalmazkodással ahelyett, hogy a gyermekek tanulnának meg alkalmazkodni a családi élet követelményeihez.
Álljunk meg egy pillanatra, és figyeljük meg, mit mondott Isten Izráel népének a gyermeknevelésről: „Gyűjtsd össze a népet, férfiakat, nőket és gyermekeket meg a lakóhelyeiden élő jövevényeket, hogy hallgassák és tanulják meg, és féljék Isteneteket, az Urat, megtartván és teljesítvén ennek a törvénynek valamennyi igéjét. Fiaik is, akik még nem ismerik, hallgassák és tanulják meg, hogy féljék Isteneteket, az Urat mindenkor” (5Mózes 31:12–13).
Figyeld meg a „hallgassák és tanulják meg” kifejezést! Ez nem egy javaslat a szülőknek – ez parancs, amellyel Isten engedelmességre szólít, ha azt akarod, hogy családod áldott legyen.
