„Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az uruk, amikor megérkezik.” (Lukács 12:37)
Akik saját magukra fókuszálnak, megkérdezhetik: „Mi a helyzet azokkal az igékkel, melyek kifejezetten azt mondják nekünk, hogy figyeljünk, virrasszunk éberen? Nem mind arról szólnak, hogy vigyáznunk kell magunkra?”
Ez jó kérdés, ezért vessünk egy pillantást néhány ilyen „figyelő” szakaszra a Szentírásban! A Márk 13:34–37-ben azt olvashatjuk: „Amint az útra kelő ember is, amikor elhagyja házát, megbízza szolgáit, mindegyiket a maga feladatával, az ajtóőrnek is megparancsolja, hogy vigyázzon. Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor tér vissza a ház ura; este vagy éjfélkor, kakasszóra vagy reggel; ha váratlanul megérkezik, nehogy alva találjon titeket! Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!”
Ám Jézus itt nem arra tanít, hogy önmagunkra összpontosítsunk: a kapuőrnek nem magára kellett figyelnie, hanem visszatérő urát kellett éberen várnia. Jézus azt várja tőlünk, hogy ne magunk körül forogjunk, hanem lelkiismeretesen dolgozzunk az ő országáért, figyeljünk és készüljünk fel visszatértére. Azt mondta: „Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az uruk, amikor megérkezik. Bizony mondom nektek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.” (Lukács 12:37).
Jézus egyáltalán nem vár tőlünk rögeszmés önvizsgálatot, amely kimerít, elcsüggeszt és csalódottá tesz; ő azt akarja, hogy lelkesen vegyünk részt az ő munkájában itt a földön, és éberen őrködjünk Urunk és Királyunk visszatéréséig. „Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincsen más!” (Ézsaiás 45:22).
Tehát figyelj jobban Istenre és kevésbé magadra!
