„Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott” (Efezus 4:22)
Elvárja Isten, hogy növekedjünk és igyekezzünk fejlődni? Igen! De ahogy az önmarcangolás hiábavaló erőfeszítés, ugyanúgy az is, ha saját erőből próbálsz változni, mert csak azt éred el, hogy folyton magadra figyelsz és legyőzöttnek érzed magad.
A változás bibliai útja az, hogy elfordulsz önmagadtól és Krisztusra összpontosítasz. Pál azt mondja: „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét, mindnyájan ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre” (2Korinthus 3:18).
Isten nem javítgatni akar a testünkön. Az ő szemében a „javított test” még mindig test. Ő a jellemformálásban érdekelt, nem az önfejlesztő vállalkozásokban. Régi természetünket az összes önfejlesztési stratégia együttvéve sem képes átalakítani.
Csak Isten tud Krisztushoz hasonlóvá formálni az ő Lelke által. „Miközben egy tükörben [Isten Igéjében] szemléljük [figyeljük és tanulmányozzuk] az Úr dicsőségét, mindnyájan ugyanarra a képre formálódunk át [Isten képére, mert őt nézzük] az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre [fokozatosan egyik szintről egy következő szintre].” Ezt nem akaraterővel és kitartással érjük el, hanem Isten kegyelme végzi el bennünk.
Azt kérdezed, mi lesz a testtel? Isten végső terve az, hogy lecseréli, és új, mennyei testet ad helyette. Ezért írja Pál: „Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott” (Efezus 4:22). Az óember olyan „ruha”, melyet nem szabad átalakítani, igazítani vagy foltozni – le kell vetni és el kell dobni!
Miközben Krisztusra összpontosítasz és közösségben vagy vele, megszabadulsz régi természeted uralmától, és belenősz az új természetbe. Kívül-belül teljesen átalakulsz.
