„Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig?” (Lukács 14:28)
A realitás a kívánságok és a valóság közti különbség. Ha optimista ember vagy, nehezedre eshet reálisan gondolkodni. Sőt, talán azt gondolod, hogy a realizmus a hit ellentéte. Nem, a hit nem tagadja a problémát, hanem összeköt minket Istennel, akinek ereje által győzhetünk.
Íme, két dolog, amit a reális gondolkodás ad:
- Minimalizálja a felesleges kockázatokat.
Minden cselekedetnek következményei vannak. A reális gondolkodás segít meghatározni, melyek lehetnek ezek a következmények. Ez különösen fontos, ha cselekedeteink másokra is kihatnak. Reméld a legjobbat, de számíts a legrosszabbra! Az ilyen gondolkodás minimalizálja a felesleges kockázatokat. Célt ad és tervet a cél eléréséhez. A jó hír: a sikerhez szükség van reményre. A rossz hír: a remény nem stratégia.
- Megmutatja, min kell változtatnod.
Akik pusztán reménykedéssel próbálják elérni a sikert, ritkán tartják elsőrendű fontosságúnak a változást. Ha csak reményed van, az azt jelenti, hogy a siker nincs a kezedben. Ha azt hiszed, hogy a siker csupán szerencse és a véletlen kérdése – akkor minek bajlódni a változással? Semmi sem jelzi annyira a változtatás szükségességét, mint amikor szembesülünk a valósággal. A változás önmagában nem hoz növekedést, de változás nélkül nincs növekedés.
Krisztus követése a legáldottabb és legörömtelibb élet, de meg kell fizetni az árát. Jézus egyértelműen rámutatott erre a realitásra: „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom. Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig?” (Lukács 14:27–28).
