„Aki szereti az intelmet, szereti a tudást, aki pedig gyűlöli a feddést, az ostoba marad.” (Példabeszédek 12:1)
Kétféle kritika létezik:
1) Igazságtalan kritika. Mindig lesznek olyan emberek, akik szeretnek hideg vizet zúdítani a nyakadba; olyanok, akik azzal próbálják magukat fényezni, hogy másokat leszólnak. Mark Twain mondta: „Tartsd távol magad az olyan emberektől, akik lenézik az ambícióidat. Ilyet a kisstílű emberek tesznek, az igazán nagyszerű emberek elérik, hogy úgy érezd, te is nagyszerűvé válhatsz.”
2) Építő kritika. Salamon azt mondta: „Mint az aranyfüggő és a színarany ékszer, olyan a bölcs feddés a szófogadó fülnek” (Példabeszédek 25:12). Van egy nagy akadály, amit le kell küzdenünk ahhoz, hogy a tőlünk telhető legjobbat tudjuk kihozni magunkból. Mi ez az akadály? Az, hogy nem szeretjük felfedezni a nem túl hízelgő tulajdonságainkat. Ha mentegeted gyarlóságaidat, és rejtegetni próbálod a hibáidat, elzárod az utat az önismeret létfontosságú forrása elől. Ezzel pedig megfosztod magad a növekedés örömétől. Mindannyian javíthatunk azon, amit csinálunk, vagy azon, ahogy csináljuk. Ha még mindig azt ünnepled, amit tavaly tettél, akkor idén nem haladtál eleget előre.
Miután megnyerte a harmadik világbajnoki címét, ahelyett, hogy nagy ünneplést tartott volna, Tuff Hedeman rodeóbajnok Denverbe költözött, hogy új szezont kezdjen – elölről kezdve az egész folyamatot. Érvelése így szólt: „A denveri bikát nem fogja lenyűgözni az, amit a múlt héten tettem.” Akár zöldfülű újonc, akár kipróbált veterán vagy, ha holnap bajnok akarsz lenni, ma taníthatónak kell lenned. Ahogy Salamon mondta: „A bolond utálja az apai intést, de az okos elfogadja a dorgálást” (Példabeszédek 15:5).
