Íme, Jézus egyik példázata: „Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a vetés szárba szökkent, és kezdett kalászt hozni, látható lett a konkoly is. A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és ezt mondták neki: Uram, te jó magot vetettél a földedbe. Honnan került hát bele a konkoly? Ő pedig így felelt: Valamelyik ellenségem tette ezt! A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy elmenjünk, és összeszedjük a konkolyt? Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és majd az aratás idején szólok az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek be csűrömbe!” (Máté 13:24–30).
Két fontos tanulság van ebben:
- Olyan jól kell ismerned Isten Igéjét, hogy ne vezessen félre semmilyen tévtanítás, bármilyen meggyőzően jelenik is meg. Pál így figyelmeztette az efezusi gyülekezet vezetőit: „közületek is támadnak majd férfiak, akik hazugságokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat. Vigyázzatok azért” (ApCsel 20:30–31).
- Lelkileg ébernek kell maradnod, őrködnöd kell! Figyeld meg, hogy az éjszaka elvetett gyommagok csak később hoztak termést, amikor már nem lehetett őket gyökerestül kitépni. Talán azt hiszed, hogy ez nem nagy ügy. Gondold át újra! Egy foknyi eltérés ártalmatlannak tűnhet, de ha elég hosszú ideig maradsz ezen a módosított pályán, akkor messzire eltávolodsz attól a helytől, ahol Isten szeretne látni, és rájössz, hogy „ellenség tette ezt”! Nos, mi a megoldás? Azt kell tenned, amit az első gyülekezet tett: „Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban” (ApCsel 2:42).
