„Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket.” (Máté 14:14)
Jézus mindenütt irgalmat mutatott, ahová csak ment. Azt tanította, hogy törődnünk kell a köztünk élő „legkisebbekkel” (ld. Máté 25:40). Az újszövetségi gyülekezet tovább folytatta a rasszizmussal és egy sor egyéb „izmussal” történő leszámolást. „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban.” (Galata 3:28)
Krisztust követni azt jelenti, hogy mindenkihez könyörületes vagy, akár kedveled őket, akár nem. Arra lettél elhívva, hogy irgalmat gyakorolj ott, ahol dolgozol és élsz. A svájci filantróp, Jean-Henri Dunant nem tudta elviselni a csatatéren a sebesült katonák sírását, ezért úgy döntött, annak szenteli az életét, hogy segítsen nekik Jézus nevében. Így indította el a Vöröskeresztet az 1860-as években. Valahányszor találkozol ezzel a szervezettel, Jézus ujjlenyomatát láthatod.
Egy Theodor Fliedner nevű német evangélikus lelkész betegápolásra tanított egy túlnyomórészt parasztasszonyokból álló csoportot. Ennek köszönhetően jöttek létre később kórházak Európa-szerte, és ez ösztönözte Florence Nightingale-t arra, hogy életét a betegellátásnak szentelje.
Damján atya, egy belga pap, Hawaiin dolgozott a XIX. században, aki létrehozott egy helyet, ahol a leprások szeretetben és ápolásban részesülhettek. „Isten szeret benneteket, leprások!” – mondta nekik hétről hétre. Egyik alkalommal viszont így szólt: „Isten szeret minket, leprásokat.” Valamivel később maga is belehalt a súlyos kórba.
Jézus azt mondta, hogy valahányszor indokolatlanul vagyunk kedvesek és jók valakihez – az arra érdemteleneket is beleértve –, az olyan, mintha vele tettük volna (ld. Máté 25:40).
