Túl fogsz jutni rajta!
Szomorúságod örömre fordul – Vigasztalásra találni veszteségek idején - 21. nap

Mózes nem csupán a legnagyobb vezető volt, akit Izráel fiai valaha ismertek, ő volt az egyetlen. Halála kimondhatatlan veszteség volt. Hogy engedhette meg ezt Isten? Különösen, hogy még be sem jutottak az ígéret földjére. Egy nemzet álma összetört, szívük megszakadt, bátorságuk megingott. Abban a még soha nem tapasztalt érzelmi zűrzavarban Izráel élete – társas, politikai és kereskedelmi élete – megállt, míg kiöntötték közös fájdalmukat és együtt sírtak Móáb síkságán. Harminc napon és éjen át Isten csak várt, engedte, hogy sirassák, egészséges módon kifejezve jogos gyászukat. Semmi sürgetés… semmi isteni megrovás… semmi letagadás. Csak a fájdalom átérzése – ez készít utat a gyógyuláshoz.
Csak miután Isten látta, hogy végére értek a folyamatnak, akkor mondta Józsuénak, hogy vezesse a népet tovább.
Át kellett menniük rajta ahhoz, hogy túljussanak rajta!
Aztán ezt olvassuk: „Mózesnek, az Úr szolgájának halála után ezt mondta az Úr Józsuénak, Nún fiának, Mózes szolgájának: Az én szolgám, Mózes meghalt. Most azért indulj, kelj át itt a Jordánon, te és ez az egész nép arra a földre, amelyet én adok Izráel fiainak. Nektek adok minden helyet, ahová léptek, ahogyan megígértem Mózesnek… Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem maradok el tőled, nem hagylak el… Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz” (Józsué 1:1–9).
Tudod, mit? Az az Isten, aki ezt mondta Józsuénak – a te Istened is!
A „halál árnyékának völgyén” áthaladva már nem leszel ugyanaz, aki előtte voltál. A gyász útjának végén újra megtapasztalhatod az örömöt, a szabadságot és az élet szépségét – Istennel való kapcsolatod pedig olyan mélységet, bizalmat és szeretetet nyerhet, amelyet talán a hegytetőn soha nem ismertél volna meg.
Bízz ebben! Túl fogsz jutni rajta, és gazdagabban jössz ki belőle, mint most el tudnád képzelni.










