„Tekintsetek a kősziklára, melyből kivágattatok, és a kút üregére, melyből kiásattatok!” (Ézsaiás 51:1)
Önigazult hozzáállással nem lehet megnyerni az embereket Krisztusnak. Sajnos a társadalom ilyennek lát sok keresztyént; jót akarnak ugyan, de nem tudnak együttérzően viszonyulni azokhoz, akik kívül esnek közvetlen körükön. Ezzel viszont nem jó bizonyságai Istennek. Ha azt akarod, hogy az emberek reagáljanak az evangéliumra, tedd, amit Pál tett. Ezt írja: „Mert bár én mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem, hogy minél többeket megnyerjek. A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő – pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt –, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. A törvény nélkülieknek olyanná lettem, mint aki törvény nélküli – pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek –, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket. Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abban” (1Korinthus 9:19–23). Pál tudott úgy közel kerülni a hitetlenekhez, hogy közben nem támogatta az életmódjukat, mert emlékezett arra, hogy milyen volt ő maga, mielőtt Isten átalakította őt a damaszkuszi úton. Az ilyen alázat csakis abból ered, hogy visszatekintve emlékezünk arra a gödörre, amelyből kiásattunk (ld. Ézsaiás 51:1).
Kegyelmet nyert emberként Pál így írt: „Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak” (1Timóteus 1:15–16).
Ma emlékezz arra, milyen voltál!
