Pál ezt írja: „Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint: ha ismertük is Krisztust test szerint, most már őt sem így ismerjük. Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Korinthus 5:16–17).
Íme egy fontos lelki alapelv: amikor segíteni próbálsz egy hívőnek, aki nehézségek, függőség vagy fizikai nyomorúság ellen küzd, szóld az élet szavait újjászületett lelkének! Ahhoz a részéhez beszélj, amely képes hitben felállni és válaszolni Isten Szavára! „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” (Róma 10:17) Honnan van a hit? Abból, ha meghalljuk, mit gondol, mit mond és mit képes cselekedni Isten. Amíg Isten nem szólt, addig az utolsó szó nincs kimondva.
Isten elvitte Ezékielt egy száraz csontokkal teli völgybe, és azt parancsolta neki, hogy prófétáljon a csontoknak: „Ti, száraz csontok, halljátok az Úr igéjét! Így szól az én Uram, az Úr ezekhez a csontokhoz: Én lelket adok belétek, és életre keltek” (Ezékiel 37:4–5). És tudod mit? Megtörtént! Ezékiel azt írja: „Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Amint prófétálni kezdtem, hirtelen nagy zörgés támadt, a csontok pedig remegni kezdtek, és egymáshoz illeszkedtek” (Ezékiel 37:7).
Tisztázzunk valamit: nem tarthatsz vissza egy szeretett személyt, amikor Isten az ő szuverén bölcsességében úgy dönt, hogy ideje hazavinni őt a mennybe, amiről Pál azt mondja: „sokkal jobb mindennél” (Filippi 1:23); de amíg ez meg nem történik, szóld Isten Igéjét az illető újjászületett lelkének! A hit nem tagadja a körülmények valóságát, de nem hagyja, hogy azok megfélemlítsék, korlátozzák vagy uralják. Isten Lelkének dolgait csak lelki módon lehet megítélni (ld. 1Korinthus 2:14), ezért ha Isten egy megváltott gyermekével beszélsz, ne az emberi értelméhez szólj, hanem a lelkének mondd az élet igéit!
