Nincs rosszabb, mint az a fájdalom, amit némely szülő képes okozni a gyermekeinek. Gyakran a tudatlanságukból ered, amit tesznek, de ez nem csökkenti a gyermekben a fájdalmat.
Stormie Omartian keresztyén szerző írja: „A gyermekkorban ki nem elégített szükségletek felnőttkorban ugyanolyan erősek lesznek, de ügyesen álcázzák magukat. Ha gyerekkorodban bántalmaztak, ne gondolkodj így: »Újjászülettem, nem kellene még mindig fájnia.« A tény, hogy még mindig fáj, nem tagadja az újjászületett állapotodat, és nem vagy tőle kevésbé lelki ember. Az emberek istenképét nagyban befolyásolja az, hogy milyennek látták a szüleiket, ezért időbe telik a gyógyulás, a szabadulás és Isten szeretetének megismerése, mielőtt a teljes bizalom eljön. A szülőknek való megbocsátás nagyban hozzájárul a gyógyuláshoz (és elengedhetetlen ahhoz, hogy elkerüld a saját gyermekeid bántalmazását). Meg kell bocsátanod az apának, aki soha nem védett meg, az anyának, aki rosszul bánt veled és bántalmazott, a mostohaapának, aki nem szeretett, a nagyapának vagy nagybácsinak, aki szexuálisan molesztált, a szülőnek, aki soha nem volt ott, aki elhagyott vagy meghalt… az önző szülőnek, aki folyton emlékeztetett arra, hogy nem akart, vagy a szeretethiányos szülőnek, aki nem tudta, hogyan kell szeretetet adni. Ezek a keserűen fájdalmas tapasztalatok továbbra is fájni fognak, ha nem engeded el ezt a sok fájdalmat és keserűséget […] és nem kéred Istent, hogy segítsen megbocsátani. Ő a helyreállítás és a megváltás Istene, ő képes megváltani bármitől, ami a múltadban történt. Ő tudja helyrehozni a törést közted és a gyermekeid, a szüleid vagy a barátaid között. A helyreállítás nem egyik napról a másikra történik, de a megváltás igen. Engedd Istennek, hogy megváltsa a helyzetedet most, hogy az megváltozhasson és elindulhasson a helyes irányba."
