Egy lelkipásztor egyszer megkérdezte a gyülekezetétől: „Közületek hányan akarnak a mennybe jutni?” Egy kisfiú kivételével mindenki felemelte a kezét. A lelkész megkérdezte: „Fiam, te nem akarsz a mennybe menni?” A gyerek így válaszolt: „Igen, de azt hittem, úgy érti, hogy most rögtön!”
Valljuk be őszintén: nem sokat gondolkodunk vagy beszélünk a mennyországról, amíg egy szerettünk meg nem hal és oda nem megy, vagy meg nem öregszünk, és úgy nem érezzük, hogy betöltöttük rendeltetésünket itt a földön. Olyankor úgy érezzük, valami erősen vonz minket a menny felé. Ez így helyénvaló. Itt átlagosan hetven-nyolcvan évet töltünk, míg ott az örökkévalóságot. „…mindenkor az Úrral leszünk” (1Thesszalonika 4:17). Itt a földön vegyes a bizonyítványunk, néha jól teljesítünk, máskor nem olyan jól – de a mennyben olyanok leszünk, mint Jézus. „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket” (Filippi 3:20–21).
C. S. Lewis azt írta, hogy a mennyben mindannyian „káprázatos, sugárzó, halhatatlan teremtmények leszünk; olyan energia, öröm, bölcsesség és szeretet lüktet majd bennünk, amilyet most el sem tudunk képzelni.” A Biblia összes patriarchája, prófétája és igehirdetője vágyott a menny után. Zakariás ezekkel a szavakkal írta le: „Mint a korona drágakövei, úgy ragyognak földjén. Milyen nagy az ő jósága, milyen nagy az ő szépsége!” (Zakariás 9:16–17). Kérdés: ha ma meghalnál, a mennybe jutnál? Ha elfogadod Jézus Krisztust Megváltódnak, és belé veted bizalmadat, akkor igen.
Nincs több kifogás. Íme egy négypontos terv, hogy belevághass! Kattints és olvasd tovább a Győzelem a munkában és munkanélküliségben üzenetsorozatunk 2. részét
