„A görögül beszélő zsidók zúgolódni kezdtek a héberül beszélők ellen, hogy a naponkénti gondoskodásban elhanyagolják a közülük való özvegyasszonyokat.” (Apostolok cselekedetei 6:1)
Mivel az újszövetségi időkben a kormány nem törődött az özvegyekkel és árvákkal, az egyház vállalta magára ezt a kötelezettséget. Sajnos a részrehajlás felütötte csúnya fejét, és a zsidó özvegyek és árvák előnyben részesültek a nemzsidó özvegyekkel és árvákkal szemben. Hogyan reagáltak az egyházi vezetők? Könnyen megtehették volna, hogy figyelmen kívül hagyják, ahogy mi oly gyakran tesszük. Mondhatták volna: „Arra kaptunk elhívást, hogy lelkeket tápláljunk, nem gyomrokat. A bűn és az üdvösség ügyeivel foglalkozunk, nem sarukkal és levessel.” Ehelyett, íme, mit tettek?
Először gyűlést hívtak össze, hogy megoldják a problémát (ld. ApCsel 6:2). A gyülekezet minden tagjával tudatták, hogy komolyan veszik a szegénységet, és mindegyikük személyesen felelős Isten előtt, hogy tegyen valamit ellene. A Szentírás nem támogatja az erőltetett kommunizmust, de világosan tanítja a Lélek által vezetett önkéntességet.
Másodszor a probléma megoldását rábízták a legokosabbakra és a legjobbakra. Kiválasztottak hét férfit – akiknek a megbízhatóságát már tapasztalták, és akik telve voltak Szentlélekkel és bölcsességgel –, és rájuk bízták ezt a feladatot (ld. ApCsel 6:3). Miközben gyermekeinket olyan „fontos” területekre készítjük fel, mint az orvostudomány, a jog, a politika vagy a kormányzás, ne felejtsük el megtanítani nekik, hogy a szükségben lévőkről való gondoskodás Isten egyik legnagyobb elhívása. Miért van az, hogy a világ népességének 10 százaléka éhesen fekszik le minden este? Vagy miért hal meg minden egyes napon több mint tizenhétezer gyermek (öt másodpercenként egy) alultápláltság és megelőzhető betegségek miatt, pedig tehetnénk ellene valamit? Senki sem tud mindent megtenni, de Isten mindannyiunkat elhívott arra, hogy valamit tegyünk! „Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.” (Jakab 1:27) Tisztán megőrizni magunkat azt jelenti: nem engedjük, hogy a fennálló rendszer megrontson azzal, hogy elhiteti velünk, mindez nem a mi felelősségünk.
Üzenet a Mai Ige csapatától:
A bőség Isten áldása. De hogyan lehet valóban az életünk része? Ha végre te is szeretnéd látni azt, ahogy Istennek ez az igazsága egyre jobban kiteljesedik saját magad és környezeted életében, akkor gyere és tudj meg többet arról, hogyan tapasztaltuk meg a vetés és aratás törvényét a misszióban! Részletekért kattints ide!
Hozd formába magad! Kövesd a NEWSTART mozaikszóval jelölt tanácsokat! Kattints és olvasd tovább a Győzelem a munkában és munkanélküliségben üzenetsorozatunk 16. részét
