El tudod képzelni, hogy elszakítanak a hazádtól és fogságba visznek egy idegen országba? Dániellel pontosan ez történt. Nebukadneccar király meghódította a szülőföldjét, őt pedig elhurcolta Babilonba. Elveszítette az otthonát, a munkáját, a szabadságát, a kultúráját, a barátait és izráeli nemesi rangját is. Meg kellett tanulnia egy idegen nyelvet, és ott kellett élnie, ahol nem akart.
Dániel helyében nem éreztél volna kísértést, hogy azokra a dolgokra fókuszálj, amelyekre nincs ráhatásod – például hogy a fogságra fogd a boldogtalanságodat, és sajnáltasd magad? Dániel nem így tett! Legalább a kisebb ügyekben a saját kezébe vette az életét. A Biblia ezt mondja: „Dániel azonban elhatározta szívében, hogy nem szennyezi be magát a király ételeivel” (8. v.). Eldöntötte, hogy a meggyőződése szerint fog élni – a jelentéktelennek tűnő dolgok terén is.
Azért fontos ez, mert a kisebb csatákban lehet felkészülni a nagyokra! Ha Dániel nem vette volna a kezébe az irányítást az élete kevésbé jelentős dolgai felett, nem lett volna ereje nemet mondani az olyan nagy horderejű döntésekben mint a bálványimádás, és nem tudott volna félelem és megalkuvás nélkül szembenézni az oroszlánokkal.
Lehet, hogy a házadat, a munkádat vagy egy kapcsolatodat illetően semmit sem tudsz tenni jelenleg, azzal azonban igenis változtathatsz az életeden, ha az apró dolgokat kézbe veszed. Eldöntheted például – Dánielhez hasonlóan –, hogy mit eszel, vagy hogy mit nézel meg a tévében vagy az interneten, hogy mi hagyja el a szádat, vagy hogy befolyásolhatja-e a másoktól tapasztalt bánásmód a hozzáállásodat. Amikor „elhatározod a szívedben”, hogy Istent tiszteled a kevésbé jelentős napi tevékenységedben, úgy fog megáldani téged és munkálkodni az életedben, ahogyan nem is gondoltad volna!
