Az önsegítő könyvek és a motivációs előadók olyanok, akár a szurkolók, akik a pálya széléről kiabálják, hogy „Meg tudod csinálni!” Nem haszontalanok, de ha mindig megállná helyét a filozófiájuk, nem lenne szükségünk Istenre. Pál jól tudta ezt, ezért is írta a következőket: „Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem” (FIlippi 4:13).
Isten akaratának felfedezéséhez az embernek hinnie kell a lehetetlenben, és gyermeki módon rá kell hagyatkoznia az Úrra. Sokakról olvasunk a Bibliában, akik olyasvalamit cselekedve ismerték fel az Isten tökéletes akarata szerinti sorsukat, ami egyedül lehetetlen lett volna a számukra. Íme néhány példa:
- Noé és a lehetetlen küldetés. Noé azt a megbízást kapta, hogy építsen anyahajó méretű bárkát – puszta kézzel, a szárazföldön!
- Ábrahám és a lehetetlen ígéret. Amikor kilencvenéves volt és évek óta sikertelenül próbálkozott gyermeket nemzeni, Isten azt mondta neki, hogy annyi utódja lesz, mint égen a csillag.
- Mária és a lehetetlen terhesség. Képzeld csak el, hogy ezzel állsz a leendő férjed elé: „Terhes vagyok, és a Szentlélek a gyermek apja.”
Isten mindig hétköznapi embereket választott ki rendkívüli dolgok megvalósítására – és mindannyiukban volt valami közös. Valamennyien arra lettek elhívva, hogy náluk nagyobb küldetésben vegyenek részt. Mivel pedig hajlandóak voltak engedni Istennek, és hagyták, hogy megmutassa rajtuk és beteljesítse általuk a terveit, az Úr csodálatos módon használta őket.
Isten gyönyörködik abban, ha olyan lépéseket tehet meg rajtunk keresztül, amelyekre csakis ő képes, hogy végül az övé legyen minden dicsőség, tisztelet és dicséret.
