Zabolázd meg a nyelved!

A Bibliának bőven van mondanivalója a nyelv veszélyes voltáról. Jakab egy egész fejezetet szentel a témának: „Ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét.” Ez bizony az önuralomnak egy mindenképpen megfontolandó területe! A görög bölcs, Publiusz, ezt mondta: „Gyakran megbántam a beszédemet, de a hallgatásomat soha.” William Edward Norris regényíró pedig így fogalmazott: „Hogy ajkaddal ne vétkezz soha, öt dologra figyelj/vigyázz, kiről hogy’ beszélsz, s hogy mikor, hol és kinek.” Dávid Király is ugyanerről beszélt: „Vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel, megzabolázom számat” (Zsoltárok 39:2).

Bizony erre van szükség: egy zablára! Dávid azt mondja, hogy tudatosan el kell kötelezned magad amellett, hogy vigyázni fogsz a szádra, és ha meg is akarod ezt valósítani, a következő három alapelvet kell betartanod:

1. Először gondolkodj! Várj tíz másodpercet, mielőtt megszólalnál, és gondolatban ellenőrizd a szavaidat: pontosak vagy túlzók? Kedvesek vagy bántók? Szükségesek vagy szükségtelenek? Megértők vagy panaszkodók? Amit nem mondasz ki elhamarkodottan, amiatt nem kell majd magyarázkodnod.
2. Beszélj kevesebbet! Ha sokat beszélsz, exponenciálisan megnő annak az esélye, hogy bajba kerülsz. Ezért képtelenek sokszor a tartós barátságra azok, akiknek be nem áll a szájuk. Tartalékold a verbális energiáidat!
3. Kezdd el ma! Eleget olvastál már ahhoz, hogy könnyebb legyen engedelmességre bírnod a nyelved. Tégy hát zablát az ajkadra még ma, és figyeld meg, mennyivel gazdagabb lesz így az életed!