„Ha valaki beszédében nem vétkezik, az [...] meg tudja fékezni az egész testét.” (Jakab 3:2)
A Bibliának bőven van mondanivalója a nyelv veszélyes voltáról. Jakab egy egész fejezetet szentel a témának: „Ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét.” Ez bizony az önuralomnak egy mindenképpen megfontolandó területe! A görög bölcs, Publiusz, ezt mondta: „Gyakran megbántam a beszédemet, de a hallgatásomat soha.” William Edward Norris regényíró pedig így fogalmazott: „Hogy ajkaddal ne vétkezz soha, öt dologra figyelj/vigyázz, kiről hogy’ beszélsz, s hogy mikor, hol és kinek.” Dávid Király is ugyanerről beszélt: „Vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel, megzabolázom számat” (Zsoltárok 39:2).
Bizony erre van szükség: egy zablára! Dávid azt mondja, hogy tudatosan el kell kötelezned magad amellett, hogy vigyázni fogsz a szádra, és ha meg is akarod ezt valósítani, a következő három alapelvet kell betartanod:
- Először gondolkodj! Várj tíz másodpercet, mielőtt megszólalnál, és gondolatban ellenőrizd a szavaidat: pontosak vagy túlzók? Kedvesek vagy bántók? Szükségesek vagy szükségtelenek? Megértők vagy panaszkodók? Amit nem mondasz ki elhamarkodottan, amiatt nem kell majd magyarázkodnod.
- Beszélj kevesebbet! Ha sokat beszélsz, exponenciálisan megnő annak az esélye, hogy bajba kerülsz. Ezért képtelenek sokszor a tartós barátságra azok, akiknek be nem áll a szájuk. Tartalékold a verbális energiáidat!
- Kezdd el ma! Eleget olvastál már ahhoz, hogy könnyebb legyen engedelmességre bírnod a nyelved. Tégy hát zablát az ajkadra még ma, és figyeld meg, mennyivel gazdagabb lesz így az életed!
