Az imádság, amit Jézus tanított
„Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma”
(Máté 6:11 Károli)
Jézus azt tanította, hogy így imádkozzunk: „mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma”. Figyeld meg: a mindennapi kenyeret kérjük. A ma csatáját nem lehet a tegnapi kenyér erejével megharcolni, mindennap friss ellátmányra van szükség. A pusztában Isten népe mindig csak egy napra való mannát gyűjthetett, ha valaki többet gyűjtött, az megromlott és megkukacosodott. Csodálatos dolog arról beszélni, mit tett Isten a múltban vagy mit fog tenni a jövőben, de neked csupán a ma áll rendelkezésedre. „Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.” Csak akkor tudsz megállni az élet kihívásaiban, ha elfogyasztod azt, amit Isten mára adott neked.
Ez az imádság a hit kifejezése. Már az, hogy kérsz, azt jelenti, hogy hiszed, Istennél megvan az, amire szükséged van, és törődik veled eléggé ahhoz, hogy gondoskodjon rólad. Ez az imádság azt mondja: „Senki máshoz nem kell fordulnom, csak hozzád, Uram.” Tedd le hát a telefont, kapcsold ki a tévét, csukd be az ajtót, térdelj le, menj Isten elé hittel, és imádkozz: „Add meg, amire ma szükségem van!” Isten az, aki tudja, mire van szükséged, nem te! Ha mindennap abból táplálkozol, amit ő ad, képes leszel kezelni minden helyzetet, amit az élet hoz.
Még egy gondolat: amikor az emberek minden különösebb ok nélkül kezdenek az idegeidre menni, vagy amikor mindenféle hangulatváltozásaid vannak, amikor a hit helyett az érzelmeidre alapozva élsz, valószínűleg nem táplálkozol rendesen. Ha ez így van, itt az ideje visszatérni a forráshoz, és kérni: „Uram, a mindennapi kenyeremért jöttem.”
