Akarsz-e meggyógyulni?

Jon Walker írja: „Sok évvel ezelőtt… klinikai depressziót diagnosztizáltak nálam, és elkezdődött a gyógyulásom nehéz, mélyreható és hosszantartó folyamata Krisztusban. Egy nap Jézus azt kérdezte tőlem: »Akarsz-e meggyógyulni?« … Nevetséges kérdésnek tűnt … de tudtam, hogyan érti. Hajlandó vagyok-e elvégezni a kemény munkát? Kész vagyok-e szembenézni fájdalmas helyzetekkel, feltáruló keserűségekkel, és beismerem-e a mély, neheztelő haragot? Hajlandó vagyok-e felhagyni a makacs mentegetőzéssel, amivel csak azt érem el, hogy ugyanolyan maradok… mert betegségemet biztonságosabbnak tartom, mint az egészséget? Engedem-e, hogy Isten Isten legyen, és elismerem-e, hogy amire én nem vagyok képes, azt ő meg tudja tenni, vagy ragaszkodom ahhoz, hogy a tehetetlenség és reménytelenség körforgásában maradjak?

Amikor Jézus azt kérdezte a 38 éve beteg embertől: »Akarsz-e meggyógyulni?« – a kérdés végigsöpört 2000 éven és lelkem sötét zugain… A Nagy Gyógyító felkínálta segítségét, és egyszerre világosan tudatában voltam annak, hogy amire mi nem vagyunk képesek, azt Isten véghez tudja vinni, és tudtam, hogy mindez igaz, mert ő végigjárta azt az utat, amely teljesen újjáteremt és meggyógyít minket… a Golgotára vezető utat. Mint a mi hitben megtett lépéseinknél is, bizonyára számára is az első lépés volt a legnehezebb… ennek az embernek 38 év tapasztalata mondta azt, hogy a lábai nem fogják megtartani – és semmilyen tapasztalata nem volt, ami miatt bízhatott volna Jézusban. Az első lépés megtétele bátorságot, energiát és fájdalmat igényelt.

Jézus nem leigázta ezt a férfit, hanem felszabadította; képessé tette arra, hogy tudjon dönteni, és erőt adott ahhoz, hogy függetlenítse magát félelmeitől. Ha zavarodottság vagy félelem bénít, a kérdés ugyanaz: »Akarsz-e meggyógyulni?« Megteszed-e, amit Isten mond? Felveszed-e az ágyad, és meghozod-e az Isten szerinti döntéseket? Elhagyva a félelmet, elindulsz-e hitben?”