Ne félj, tedd Istent az első helyre!

Amikor éhínség sújtotta Izráelt, Isten azt mondta Illés prófétának: „Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és maradj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad” (1Királyok 17:9). Figyelj meg három dolgot ebben a történetben!

1) Amikor szükség támad, a gondoskodás is megérkezik. Isten így dolgozik, ezért kérdezd meg tőle, hogy hová menj, és mit tegyél! Amikor pedig megmondja, indulj el!

2) Meg fogsz lepődni azon, hogy Isten kiket használ. Néha ezek olyan emberek, akiken hajlamos lennél keresztülnézni. Ennek a nincstelen özvegynek csupán egy maréknyi lisztje és egy kevés olaja volt (ld. 1Királyok 17:12). Isten számára ez nem gond. Neki nincs szüksége sokra ahhoz, hogy valami nagyszerűt érjen el, csupán készséges szívre. Miért nem küldte Isten Illést egy gazdag családhoz? Mert nekik nem volt szükségük csodára – ennek az özvegynek viszont igen. Amikor Isten ügyében valamilyen szükséghelyzet lép fel, ő olyan valakit keres, akiben ott van egy kis mag, aztán megnöveli az illető hitét, és mind Isten ügye, mind az, aki adakozott rá, áldást nyer.

3) Az, ami neked „rossz időszak”, Isten számára gyakran kedvező pillanat. Ez a csoda egy gazdasági válság közepette történt. Isten olyankor szokott cselekedni, ami számodra talán a legrosszabb pillanatnak tűnik. Ezt az asszonyt csupán egyetlen étkezés választotta el a haláltól, ennél rosszabb már nem nagyon lehet. „Az asszony elment, és Illés szavai szerint járt el. És evett ő is meg az asszony és a háza népe is mindennap. A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki az Úr ígérete szerint, ahogy igéjében, Illés által, megmondta az Úr” (1Királyok 17:15–16). A csoda kulcsa Illés szavaiban rejlik: „Ne félj, csak menj… de előbb készíts belőle egy kis lepényt…” (1Királyok 17:13).

A mai üzenet számodra ez: ne félj, tedd Istent az első helyre, és ő be fogja tölteni szükségeidet!