Az ítélet
„Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt. Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt. Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét.” (Máté 25:16–18)
Hadd tegyem személyesebbé a történetet úgy, hogy elnevezem a szolgákat! Hívjuk az elsőt Attilának, a másodikat Bencének, a harmadikat pedig Dénesnek! (A továbbiakban az új nevükön fogom szólítani a szolgákat.) Attila ötöt kapott, és miután megsokszorozta, végül tíz lett neki. Bence is megsokszorozta a két talentumát, így lett neki négy. Dénes azonban nem sokszorozta meg a rá bízott ajándékot, inkább megtartotta azt. Pontosítsuk egyértelműen:
Attila: 5×2 = 10 Bence: 2×2 = 4 Dénes: 1 = 1.
„Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük.” (Máté 25:19)
Az elszámolás, amin minden sáfár átment, jelképezi azt az ítéletet, amivel mindannyiunknak szembe kell majd néznünk azzal kapcsolatban, hogyan használtuk a ránk bízott ajándékokat. Vizsgáljuk meg először Attilát!
Attila, akire öt zsák ezüstöt bízott, előállt öt másik zsákkal, és így szólt: „Mester, öt zsákot bíztál rám, hogy befektessem, és másik ötöt kerestem rajta.”
Figyeld meg a mestere véleményét!
„Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Máté 25:21)
Nem szabad figyelmen kívül hagynunk ezt a nagyon fontos szempontot: „Ura így szólt hozzá: hűséges voltál.” Jézus egyértelmű párhuzamot von a hűség és a sokszorozás között.
Hasonló a helyzet Bencénél is. Ő két zsák ezüstöt kapott, és így szólt: „Mester, két zsák ezüstöt kaptam tőled befektetésre, és ezenfelül még kettőt kerestem.”
„Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Máté 25:23)
Ismét látjuk, hogy Jézus megint azonosítja a hűséget a sokszorozással. Semmi mást – sem tettet, sem erényt, sem eredményt – nem emel ki! A lényeg: ez az ember megszaporította a rá bízottakat, és ez azt jelentette, hogy hűséges.
