A Tervező és a kivitelezők
Három dologra szeretném felhívni a figyelmedet.
Először is, Istent sokkal szenvedélyesebben érdekli az, hogy életeddel betöltsd az Ő elhívását, mint téged, így nem kell attól félned, hogy elrejti előled a terveit. Még nálad is erőteljesebben vágyik arra, hogy felismerd az elhívásodat.
Másodszor, az elhívásod teljességéhez való felnövekedési folyamat egy utazás, nem pedig egy egyszeri alkalom, úgyhogy állj ellene a türelmetlenségnek!
Harmadszor pedig, igei és tapasztalati bepillantást is kapsz majd abba, hogyan fedezd fel és fejleszd az elhívásodat.
Hogy szemléltetni tudjam, nézzünk meg egy példát! Tegyük fel, hogy várostervező vagyok, és a belváros közelében egy látványos lakó-, szórakoztató- és üzleti komplexumot szeretnék felépíteni. Mivel én vagyok a város főtervezője, én irányítom az egész folyamatot a tervezéstől a kivitelezésig, melybe képzett fejlesztőket és mérnököket fogok bevonni. Ebbe az épületkomplexumba játszásra alkalmas területeket, vidámparkot, sportpályákat, szökőkutakat, ülőalkalmatosságokat és sétaösvényeket szeretnék. Tervezek bele üzleteket, az emeletre lakásokat, éttermeket, mozit és más kreatív elemeket, melyek igazán egyedivé teszik majd a komplexumot.
A terv elkészítése után meghatározom, hogy milyen kivitelezőkre lesz szükségem ahhoz, hogy a nagy terv minden részlete megvalósulhasson. Megbízom ezeket a különféle kivitelezőket, és határidőt adok nekik a feladataik elvégzésére. A projekt elindul.
Ha az összes kivitelező pontosan azt csinálja, amit kérek tőlük, akkor a hatalmas projekt zökkenőmentesen halad előre, és időben elkészül. De mi van akkor, ha egyes munkavállalók számára nem jelent prioritást ez a projekt? Mi van akkor, ha a munka elvállalása után, az építkezésre fordított idő alatt más munkák kivitelezésére fordítják képességeiket? Mi van akkor, ha olyan gyakran mennek horgászni vagy valamilyen sporteseményre, hogy a munkájukat elhanyagolják? És mi történik akkor, ha mások meg lusták, és egyszerűen nem veszik komolyan a munkájukat? Ha én mint főtervező kizárólag tőlük függenék, akkor a projekt nem készülne el időben. Sőt, lehet, hogy sosem készülne el.
A munka kivitelezőinek szabad döntési joguk van abban, hogy megválasszák, mit kezdenek az idejükkel és a képességeikkel. A város főtervezőjeként azonban nem fogom tétlenül végignézni, hogy nem halad a munka, vagy beletörődni abba a lehetőségbe, hogy akár sosem végzünk vele. Így más munkásokat kell majd bevonnom a folyamatba.
Mi lesz ennek a következménye? Az eredeti kivitelezők sosem kapják meg annak jutalmát, hogy részük lehetett e csodálatos komplexum felépítésében. Nem fogják tudni megmutatni a gyermekeiknek, az unokáiknak és a barátaiknak azt, hogy mi volt az ő részük ebben a folyamatban. A gyermekeik sem fognak tudni arról mesélni másoknak, hogy a szüleik miben vettek részt. Fizetségüket sem fogják megkapni, amely az elvégzett feladatért járt volna.
A Bibliában lépten-nyomon találkozunk ugyanezzel az alapelvvel. Istennek van egy fő terve arra nézve, hogy hogyan épüljön az Ő országa. A történelem során azonban rendszerint olyan emberekkel kellett együtt dolgoznia, akik nem teljesítették az akaratát. Emiatt gyakran kellett az eredeti elgondolásához képest újratervezni.
Milyen szomorú és tragikus! Kijózanító a gondolat, hogy milyen sokan fogják bánni azt, hogy nem sáfárkodtak jól és méltó módon életük elhívásával vagy ajándékukkal.
Nem kell, hogy a te történeted is így végződjék! Csodálatos eszköz lehetsz Isten kezében és betöltheted életedre vonatkozó jó terveit, ha felfedezed és használni kezded az ajándékaidat. Holnap ehhez fogunk útmutatást adni neked.
