A helyes önértékelés alapja

Mindannyian vágyunk arra, hogy értékeljenek minket azért, akik vagyunk és ne csak azért, amit teszünk. Ha nem kapjuk meg a várt elismerést, akkor megpróbáljuk elérni azáltal, hogy megszerzünk magunknak minél több dolgot, bevállalunk mindenféle ügyet és véget nem érő tevékenységet, mániákusan érzékenyek leszünk a kinézetünkre és arra, hogy mit eszünk vagy hogy mennyi pénzünk van.

Amíg Istenen kívül van valaki vagy valami az életedben, amitől azt várod, hogy értékes legyél és biztonságban érezd magad, addig a biztos csalódás útján jársz. Ha az értéktelenség érzésével küszködsz, az alapnál kell kezdened. Ez pedig azt jelenti, hogy úgy kell gondolkodnod önmagadról, ahogyan Isten lát téged.

Tudtad, hogy senki más nem rendelkezik a te hangmintáddal, ujjlenyomatoddal vagy DNS-eddel? Különleges vagy! Egyedülálló, megismételhetetlen, Isten teremtő zsenialitásának valódi csodája. Nyolcmilliárd közül is egyetlen! Isten személyesen formált és alkotott téged. Te vagy az egyetlen „te”, akit ő teremtett.

Sőt, Isten nem csupán megteremtett, de meg is váltott. Egy dolog értékét az határozza meg, hogy a vásárló mekkora árat hajlandó megfizetni érte. A Golgotán a Teremtőd a Megváltóddá lett, és kifizette érted a lehető legnagyobb árat. Ha valaha is kételkednél az értékességedben, tekints a keresztre! A Bibliában azt olvassuk: „nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg… hanem drága véren… Krisztusnak a vérén” (1Péter 1:18–19). Annyira értékes vagy, hogy Jézus az életét adta érted!

„Ki vagyok én igazán?” – erre a kérdésre keresi a választ minden ember. Ha a céljaidban azt szeretnéd megtalálni, hogy ki vagy, akkor vég nélkül hajszolod majd a különféle álmokat. Tartós, valódi boldogságot csak az ad, amikor a Ki vagyok én? kérdésre már nem bizonyítványokkal, teljesítménnyel vagy érdemekkel próbálsz felelni, hanem szilárd, mély bizalommal tudsz csak annyit mondani: „Isten megváltott és szeretett gyermeke vagyok.” Ha ez az origód, ha ez a kiindulási pontod, akkor jó alapra építed az életed.

C. S. Lewis írta: „Cselekedeteink néha nem éppen szeretetreméltók, Isten mégsem szűnik meg szeretni minket. Mivel pedig Isten szeret minket, ezért értékesek vagyunk. Ezt az értéket senki sem veheti el. (…) Ez a szeretet megmagyarázhatatlan. Ilyen szeretettel szeret minket Isten.”

 

Mélybenéző

- Miből táplálkozik az önértékelésed? Vizsgáld meg, kinek a hangja szól benned: a kritikusé, aki elutasít, vagy az Alkotóé, aki így szól: „drágának tartalak és becsesnek” (Ézsaiás 43:4)!

Imádság

Köszönöm, Istenem, hogy ennyire szerettél: a legdrágább árat fizetted értem! Köszönöm Jézus vérét, amelynél nincs értékesebb. Elhiszem és a szívembe rejtem ezt az igazságot: felbecsülhetetlenül értékes vagyok! Köszönöm, hogy így tekintesz rám. Mostantól én is így tekintek magamra. Ámen.