Tényleg, Uram?

A tegnapi elmélkedésben leszögeztük, hogy Isten vezetése mindig összhangban áll Igéjével és a személyiségünkkel is. Ha az utóbbival kapcsolatban ellentmondást érzünk, és Isten a komfortzónánkon kívülre vezet, azt mindig alaposan meg kell vizsgálnunk.

Pál azt mondta az efezusi gyülekezet véneinek az Istentől kapott vezetésről: „… én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, és hogy mi ér ott engem, nem tudom; csak azt tudom, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám” (ApCsel 20:22–23). Nos, Isten Páltól nem olyat kért, ami ellentmondott volna ajándékainak, Jeruzsálembe vezető útján végig prédikált és erősítette az új gyülekezeteket. Ugyanakkor fel kellett áldoznia saját kényelmét és biztonságát azért, hogy mások számára áldás lehessen.

Isten nem mindig fog olyasmire vezetni, ami fájdalmas vagy áldozatot kíván; de előfordul majd olyan, amikor nehéz döntéseket kell hoznod, melyek ellen minden porcikád tiltakozik. Amikor választanod kell a kényelem vagy az Istennek tetsző jellem építése között, földi vagyon felhalmozása vagy Isten országának keresése között, a saját előrejutásod vagy mások szolgálata között.

Amikor Isten vezetéséről van szó, a következő néhány figyelmeztető jelzésre érdemes odafigyelned.

a) Ha nagy jelentőségű, életváltoztató hatású döntésre kér nagyon rövid idő alatt.
b) Ha miatta adósságba keveredsz, vagy mást kínos helyzetbe, megalkuvásba vagy veszélybe sodorsz.
c) Ha el kell szakítanod érte családi kötelékeket, fel kell bontanod elkötelezett kapcsolatokat.
d) Ha nyugtalanságot kelt érett barátaid és tanácsadóid lelkében.

Azért ne félj! Isten azt akarja, hogy próbára tegyük a dolgokat, nem azt, hogy féljünk tőlük vagy kerüljük őket. Sőt, azt is akarja, hogy induljunk el hittel, és kövessük őt.