Kincset találni – a meglepetések Istene

Emlékszel a három kincskereső királyfi meséjére? A régi perzsa mesében három herceg útnak indult, hogy kincseket keressenek, de amíg azt keresték, valami nagyobb értékre találtak. Történetükből egy csodálatos kifejezést tanulhatunk: váratlan felfedezésre jutni. Azt jelenti ez, hogy élj úgy, hogy meglepetésekre számítasz – Isten ugyanis sok meglepetést tartogat számodra!

Meglepte a Mózes nevű pásztort, akihez egy égő csipkebokorból szólt: „Elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból!” (2Mózes 3:10). Vagy ott van például Pál: amikor egyik ajtó a másik után záródott be minden magyarázat nélkül, hirtelen egy macedón férfi okozott neki meglepetést, amikor látomásban kérte: „Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!” (ApCsel 16:9). Az eredmény? A nem zsidó világ ekkor hallotta először az evangéliumot. Ha te is európai vagy, akkor ezt érdemes megünnepelned!

Isten a világtörténelem során újra meg újra váratlan és nagy változásokat hozó dolgokkal állt elő. Ő ma is a meglepetések Istene, aki ezt mondja: „Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok!” (Ézsaiás 43:19). Mi ebben az igazi kihívás? A mi felfogóképességünk. Vagy nem ismerjük fel a hangját, vagy nem hisszük el, hogy valóban ő szól hozzánk.

Talán most azt mondod: „Ha ismernéd a helyzetemet, megértenéd, hogy soha semmi nem fog változni.” Ne mondd ezt! Ezzel ellentmondasz Istennek! A Bibliában azt olvassuk: „…még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen” (Ézsaiás 30:18). Hallod? Isten azt várja, hogy megmutathassa, mit tehet érted; várja, hogy végre beszélj vele, és időt szánj arra, hogy meghallgasd őt!

Salamon azt mondja: „Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tanácsa valósul meg” (Példabeszédek 19:21). Bár terveid nem tökéletesek, ha a szíved igaz, akkor Isten úgy fogja irányítani a dolgokat, hogy azok a te javadra és az ő dicsőségére legyenek.

Nehezen tudod megkülönböztetni saját ötleteidet Isten gondolataitól? Mind küszködünk ezzel, különösen olyankor, amikor nem találunk a Bibliában pontosan a mi helyzetünkre illő részleteket. Például, mit tegyünk, ha költözésről, házasságról, munkahelyváltásról van szó? Isten azt mondja: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod” (Zsoltárok 32:8). „Ez szép – mondod –, de jól jönne egy kicsit konkrétabb eligazítás. Honnan tudhatom, hogy Isten szól, és nem csupán én gondolok valamit?” Íme, három dolog, amit az évek során megtanultam Isten vezetéséről:

Először, hogy az ötletek elszállnak, de Isten vezetése megmarad. Isten vezetése kitartó; ebben a kérdésben az idő neked dolgozik.

Másodszor, hogy azt az utat, amit Isten mutat, általában lehetetlen követni az ő segítsége nélkül. Szándékosan tervezte így. Jézus azt mondja: „nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (János 15:5). Pál beismerte: „Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem… mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2Korinthus 12:10). Ezt nevezik „kényszerű függésnek”, amit a mindannyiunkban ott lévő függetlenedési vágy gyűlöl.

Harmadszor, hogy Isten vezetése általában valamilyen kényelmetlenséggel kezdődik. Figyeld csak: „…mint mikor a sas kirebbenti fészkét… az Úr vezette egymaga” (5Mózes 32:11–12). A sasfióka csak úgy tanul meg repülni, ha az anyamadár kilökdösi a fészekből a szikla szélére. El tudod képzelni, miket gondolhat? „Ezt épp az anyám teszi velem?!” Mégis, amikor arra kényszerül, hogy elhagyja komfortzónáját, akkor fedezi fel szárnyait, akkor érzi meg erejét, akkor jön rá, hogy az ég az otthona.

Téged is kilökött Isten a kényelmes fészekből?