Összhangban

Pál azt írja: „A szerint, amint magának kiválasztott minket Ő benne” (Efezus 1:4 Károli).  Isten életedre vonatkozó akaratának megértése ebben a kifejezésben rejlik: „a szerint”. Ennek jelentése leginkább egy zenei kifejezéssel adható vissza, ami így hangzik: „összhangban”.

Ahhoz, hogy összhangban légy valakivel, meg kell értened néhány dolgot:

a) mindig a dallam a lényeges, az vezet;

b) az összhang eléréséhez jó hallás kell és hajlandóság a követésre;

c) idő és gyakorlás kell ahhoz, hogy jól menjen;

d) bármely hangszer lehangolódik, ha nem használják vagy nem tartják karban.

Érted már a lényeget? Az a dolgod, hogy felismerd, mi Isten célja az életeddel, és ezután csak olyan döntéseket hozz, amelyek ezzel összhangban vannak. A kérdés nem csupán annyi, hogy: „Ez jó vagy rossz?” Az igazi kérdés: „Ez jó-e számomra?”

Az élet egyik legnagyszerűbb élménye, amikor valakit megszeret és kiválaszt egy másik ember, és csak őt akarja. Ez páratlan ellenszer a magányra, a depresszióra és az alacsony önértékelésre. Ám bármilyen csodálatos is, halvány árnyéka csupán annak, hogy Isten akar és kiválaszt magának. Gondolj bele, Isten arra választott, hogy vele járj, hogy vele összhangban élj! Ez csodálatos!

Ez az összhang azt jelenti, hogy mindig alá kell rendelned az ő akaratának azt, hogy hogyan dolgozod fel a kapott információkat, és azt, hogy azokból milyen következtetésekre jutsz. Pál így írja le ezt a folyamatot: „Vessétek le a régi élet szerint való óembert… újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert” (Efezus 4:22–24).

Nos, amikor elkezdesz Isten szerint gondolkodni, azt először talán furcsának érzed. Lehet, hogy azt gondolod: „Ez nem én vagyok, ez csak valami, amit magamra vettem.” Ám ez nem így van. Mint ahogy egy új cipő sem kényelmes eleinte, az újfajta életfelfogás sem az rögtön. De ahogy folyamatosan magadra veszed „az új embert”, az egyre könnyebben fog illeni rád, és egyre kényelmesebben érzed majd magad benne.

Hogy működik ez? Gyakorolnod kell:

a) a kedvességet, míg automatikusan kedvessé nem válsz;

b) azt, hogy vasárnaponként gyülekezetbe mész, míg az, hogy vasárnap bárhova máshová menj, egészen furcsának fog tűnni;

c) az adakozást, míg az, hogy valamit Istennek adsz olyan természetes nem lesz, mint bevásárolni a boltban;

d) az igazmondást, míg keserű szájízed nem lesz a legkisebb hazugságtól is;

e) a szeretetteljes szavakat, míg minden cinikus, negatív szó ki nem törlődik a szókincsedből.

Minden a gyakorláson múlik!

Most talán azt kérdezed, hogy ez nem képmutatás-e, ha nem aszerint beszélünk, mint amit érzünk? Nem, ez csupán azt jelenti, hogy átneveled magad az Isten szerinti útra, és visszatartod magad minden más úttól. Azt jelenti, hogy megvallod: „Uram, többé nem számít, bármi történik is az életemben, mostantól azt teszem, amit te akarsz, amit te parancsolsz.”