REJTŐZÉS A VALÓSÁG ELŐL
„Ezek mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg.”
(2Timóteus 3:7)
A sértődés gyakori mentség az engedetlenségre. Van egy hamis önvédelemérzés abban, amikor helyt adunk a sértődésnek. Gátolja, hogy meglásd a saját jellemhibáidat, mert másra hárítod a felelősséget. Így soha nem kell szembenézned a saját szerepeddel, az éretlenségeddel vagy a bűnöddel, mert csak a sértő hibáit látod. Ezért Isten próbálkozása, hogy felépítse a jellemedet, eredménytelen marad. A sértődött ember elkerüli a sértés forrását, végül elmenekül, és szellemi csavargóvá válik.
Van egy régi példázat, ami illik erre a helyzetre. Abban az időben, amikor a telepesek nyugat felé költöztek, egy bölcs ember állt egy hegyen, egy új nyugati városon kívül. Ahogy jöttek a telepesek keletről, a bölcs ember volt az első, akivel találkoztak, mielőtt elérték a települést. Kíváncsian megkérdezték tőle, milyen emberek élnek a városban.
Ő egy kérdéssel válaszolt nekik: „Milyenek az emberek abban a városban, ahonnan jöttetek?”
Egyesek ezt mondták: „A város, ahonnan eljöttünk, gonosz volt. Az emberek goromba pletykálkodók voltak, akik rászedték az ártatlan embereket. Tele volt tolvajokkal és hazugokkal.” A bölcs ember így felelt: „Ez a város is ugyanolyan, mint az, amit elhagytatok.” Megköszönték az embernek, hogy megóvta őket a problémáktól, amiket éppen elhagytak. Majd továbbmentek nyugat felé.
Azután egy másik telepes csoport érkezett, és ugyanazt kérdezték: „Milyen ez a város?” A bölcs ember ismét megkérdezte: „Milyen volt az a város, ahonnan jöttetek?” Ők így feleltek: „Csodálatos volt! Kedves barátaink voltak. Mindenki törődött mások érdekeivel. Semmiben nem szenvedtünk hiányt, mert mindenki törődött a másikkal. Ha valakinek valami nagy terve volt, az egész közösség összegyűlt segíteni. Nehéz döntés volt eljönni onnan, de úgy éreztük, utat kell készítenünk a jövő nemzedékének. Ezért megyünk nyugatra első telepesekként.” A bölcs ember nekik is ugyanazt mondta, mint amit az előző csoportnak: „Ez a város is ugyanolyan, mint az, amit elhagytatok.”
Ahogy a korábbi kapcsolataikra néztek, olyan volt a kilátásuk a jövőbeliekre is.
Ahogy elhagysz egy kapcsolatot, úgy fogsz belemenni a következőbe is. Jézus azt mondta a János 20:23-ban: „Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak.”
Megtartjuk más emberek bűneit, amikor megsértődünk és neheztelünk rájuk. Ha egy kapcsolatot nehezteléssel és megkeseredve hagyunk el, akkor a következő kapcsolatba ugyanolyan hozzáállással fogunk belépni. Akkor már könnyebb lesz elhagyni a következő kapcsolatot, amikor problémák adódnak. Ott már nemcsak azokkal a sérülésekkel foglalkozunk, amelyek az új kapcsolatban történtek, hanem a korábbiakból származó sérüléseinkkel is.
Fontos tehát, hogy leszámoljunk a nehezteléssel és a sértődöttséggel ahelyett, hogy kapcsolatból kapcsolatba menekülnénk. Csak így indulhatunk el a gyógyulás útján.
