Növekedés és felelősség
Van valami közös mindenkiben, aki a Bibliában valami rendkívülit ért el: átlagos emberek voltak, akik kockázatot is vállalva engedelmeskedtek Istennek, hittek benne, és így végül hatalmas dolgokat vittek véghez.
A lelki érettségre fokozatosan jutunk el; nem nagy ugrásokkal, inkább kis lépésekkel. „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” (2Korinthus 3:18) Meg kell tanulnod Isten Igéje szerint élni, nem pedig érzéseid szerint, mert az Ige azt mondja, hogy ha hiszel, akkor Isten munkálkodik benned. „Amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek.” (1Thesszalonika 2:13). Egyenes arányosság van a napi igebeviteled és a lelki érettséged között.
A lelki érettséget lehet hasonlítani vetőmaghoz, épülethez vagy akár egy gyermekhez is. Mindegyik megkívánja a közreműködésünket. Amikor egy magot elvetünk, azt öntözni is kell, tápanyaggal ellátni és gondozni. Az épületeket nem csupán felépíteni kell, hanem karbantartani is. Egy gyermeket, amikor megszületik, gondozni kell, tanítani, irányt mutatni neki. Nos, bár az üdvösséget nem lehet kiérdemelni semmilyen erőfeszítéssel, de a lelki fejlődéshez igenis szükség van erőfeszítésre. Nem teheted meg, hogy csak ölbe tett kézzel üldögélsz, remélve, hogy valahogy kialakul benned a lelki érettség.
De mi az én részem? – kérdezheted. Segítünk megtalálni a választ. Tarts velünk holnap is!
