Isten ad még egy esélyt

„Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket.” (Jeremiás 29:12)

Mivel nem engedelmeskedtek Istennek, a zsidók hetven évet töltöttek a babiloni fogságban. Elvesztették örömüket, szabadságukat és identitásukat; mindent, ami miatt érdemes élni. Isten azonban még nem végzett velük. Ezt mondta nekik: „Majd ha eltelik a babiloni hetven esztendő, akkor gondom lesz rátok, […] és visszahozlak benneteket erre a helyre. Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Ha kerestek majd, megtaláltok engem, ha teljes szívből kutattok utánam. Megengedem majd, hogy megtaláljatok – így szól az Úr –, és jóra fordítom sorsotokat: összegyűjtelek titeket minden nép közül; mindenhonnan, ahová csak szétszórtalak – így szól az Úr –, és visszahozlak erre a helyre, ahonnan fogságba vitettelek titeket” (Jeremiás 29:10–14).

Talán letértél a pályáról. Mindannyiunkkal megtörtént már. Bibliai beszámolókat olvasva azokról az emberekről, akiket Isten megáldott és használt, rájövünk, hogy a kudarc nem rendkívüli eset. Ez gyakran a tanulási folyamat része. Az igazság az, hogy semmi olyan nincs a múltadban vagy a jelenedben, amit Isten ne tudna használni.

Amikor erre a világra jövünk, egyikünk sem tudja pontosan, mihez kellene kezdenünk az életünkkel. Ez nem gond; csak kezdd ott, ahol most vagy! Amikor Isten visszahelyezi az életedet a helyes vágányra, azzal kezdi, hogy reményt ad neked, mert csak az Istentől kapott remény tud fenntartani a nehéz időkben. Ha azon tűnődsz, hogy eljutsz-e valaha is oda, ahol lenned kell az életben, olvasd el újra, mit ígért Isten az ő népének: reményteljes jövőt (ld. Jeremiás 29:11).

Az az Isten, aki még egy esélyt adott Izráelnek, neked is ad még egyet, ha hozzá fordulsz.