Egy közismert történet szerint Afrikában, a nyugati civilizáció peremén él egy törzs. Ez a közösség különös módon bánik azzal, aki valami rosszat tesz (például ellop valamit vagy valakit megver). A bölcsek tanácsa kiállítja ezt az embert a falu közepére. A törzs tagjai köré sereglenek, és nagyjából egy órán keresztül kiáltoznak.
Nem szidják és nem alázzák meg.
Inkább felsorolják mindazt a jót, amit korábban tett. Semmi rossz nem hangzik el, csakis bátorító, erőt adó szavak, hogy a bűntényen kapott embert emlékeztessék rá, ki ő valójában, és érezze, hogy szeretik őt, számítanak rá, és szeretnék, ha megint csak jó dolgokat tenne.
Milyen szép emlékeztető ez arról, hogy egy ember több a hibáinál!
Isten nem egy reménytelen esetet lát benned, amikor hibázol. Tudja, hogy még formálódsz. Látja a botlásaidat, de azt is, amit már elvégzett benned, és amivé válhatsz.
Próbálj meg te is így nézni másokra!
Hiszen olyan csatáik vannak, amelyekről neked fogalmad sem lehet. Te csak azt látod, hogy sikeresek vagy épp csúnyán elszúrták. Csupán egy-egy pillanatot kapsz el az életükből, de a folyamatok nagy része rejtve van előtted.
Tudod, az emberek nem feltétlenül azért tesznek rosszat, mert azt akarják, hanem mert nem elég erősek a jót választani. És nincs rosszabb annál, mint amikor az ember magára marad egy amúgy is nehéz helyzetben.
Nem vagyunk egyformák, de alapvetően mindannyian ugyanarra vágyunk: megértésre, együttérzésre, segítségre a továbblépéshez. Szükségünk van arra, hogy a legrosszabb pillanatainkban se mondjanak le rólunk.
A szeretet segít megerősödni a jóban, és visszatalálni ahhoz, akik valójában szeretnénk lenni.
Légy tehát türelmes és megbocsátó! Isten is így viszonyul hozzád.
És most?
Van valaki, akit mostanában nehezen viselsz el?
Írj le róla három dolgot, amit mégis értékelsz benne! Lehet ez egy jó tulajdonsága, képessége vagy valami, amit korábban jól tett. Valami biztosan akad.
Valóban kell még változnia, de gondolj ezentúl úgy rá, mint akiben Isten munkája már elkezdődött.
